Thursday, July 7, 2022

Filmfesztivál.

Egy merő filmfesztivál a nyár.
A filmek egy része régi dvd-ken. A másik része élőben zajlik, próba nélkül. Többek között én határozom meg a cselekményt. A párbeszédek rám eső feléért is magam felelek.
Mikor az Il Postino című film lassú, keserédes, happy end nélküli történetében Pablo Neruda megkéri postását, Mario Ruoppolo-t, hogy soroljon fel néhány dolgot, ami egyedivé teszi a szigetet, ahol él, nem jut eszébe semmi. A film egyik legmeghatóbb jelenete, ahogy később ott ül egy hullámzó csónakban, hogy magnószalagra rögzítse a szél hangját a sziklák között. Megnyílik a szeme, a füle az otthona különleges szépségeire. A hangfelvételt ajándéknak szánja híres barátjának, aki időközben elfelejtette őt.

Vissza a saját filmemhez. Az udvaron elfogyasztott vacsora után még teszek a tűzre egy darab vastag fát és sokáig, éjszakába nyúlóan kint maradok. Behunyt szemmel rögzítem a hangfelvételt: a tücskök cirpelését, a tűz pattogását, a kutya sóhajtását. Az utcán végighalad egy autó. Valahol becsuknak egy ablakot. Az égbolton a csendesen ragyogó csillagok. Az időnként áthaladó repülőgépek morajló, mély hangja titokzatosságot kölcsönöz a messzeségnek. Mintha bármelyik pillanatban történhetne valami drámai. Mikor teljesen leég a tűz és elhalványul a parázs izzása, bemegyek a házba. Holnap folytatódom.

3 comments:

Katalin said...

imádtam ezt a filmet:
https://videa.hu/videok/film-animacio/neruda-postasa-egyben-film-magyarul-fRnpa0bWqXSk8FeJ

de a tied is nagyon klassznak tűnik :)))♥

Katalin said...

ez a "holnap folytatódok"-ért meg külön mosoly

Éva said...

Szeretem a happy end nélküli filmeket.Jobban tükrözik életet, mintha minden mindig jól végződne. Ez a valóság.
Szép estéd ( estétek) volt, belesimult életed filmjébe. Jó, hogy még kint maradtál egy ideig, és tudatában voltál a körülötted zajló apró történéseknek. Művésze vagy a pillanatok megélésének.