Gondolkodj kicsiben.

Think big. Magyarul: merj álmodni. A legtöbb kiadásra, megfilmesítésre méltónak talált valódi vagy fiktív történet ezen a szlogenen alapul. Szeretem e rövid felszólítás mögött rejlő gondolatot. Szeretem a drámaiságát, a nagyságát, a túlzásra való hajlamát. Néha megparancsolom magamnak - kötelező szívgyakorlat -, hogy nagyot álmodjak. Ilyenkor teológiát szeretnék még tanulni és filozófiát. Könyveket írni. Jobbá tenni, megváltoztatni a világot. Megtanulni gitározni. Megtanulni franciául és elköltözni néhány hónapra vagy évre a levendulaföldek közé. Bejárni hátizsákkal a legszebb hegyeket, reggelenként tó partján ébredni, kis gázfőzőn kávét főzni.  

Amiben mégis hiszek, az egy másik, kicsit szerényebb jelmondat. Think small. Magyarul: gondolkodj kicsiben. Találd ki - mondom időnként magamnak - a nagy, távoli csillagként ragyogó álmok miniatür, itt és most megvalósítható változatát. Ilyenkor leülök tovább olvasni azt a bonyolult könyvet, aminek egy ideje már nekifogtam. Kijegyzetelem, majd utánanézek az ismeretlen szavaknak. Elhatározom, hogy száz napon át minden nap írok egy rövid blogbejegyzést. Leszüretelem a levendulát a kertemből. Minden nap legalább másfél órát gyaloglok. Kivasalom a ruhákat, megpucolom az ablakokat, krumplilevest főzök ebédre. Megígérem a barátnőmnek, hogy elkészítem az ő adóbevallását is. (Bár még nem készültél el a tiétekkel sem.) Később főzök egy termosz teát és séta közben leülök majd egy padra a domb túloldalán, ahonnan olyan szép a kilátás, elfogyasztani.

A nagy álmok megmutatják, merre húz a szívem. Megadják az irányt.  

Az életemet viszont az apró lépések iránti szeretet és hűség határozza meg.