A 23. zsoltár. Parafrázis irodában dolgozóknak.

 

Az Úr diktálja a tempóm. Nem fog siettetni.

Lehetővé teszi a kávészüneteket s hogy csendben újból és újból erőt gyűjtsek.

Gondoskodik nyugalmamról a mindennapok káoszában. Megsegít, hogy hatékonyan és derűsen végezzem a munkámat.

Bármennyi intéznivalóm is lenne, nem aggódom. Velem vagy: jelenléted egyensúlyban tart.

Örömmel töltesz el a zsúfolt munkanap kellős közepén. Várakozok a nyomtatónál, s halkan dúdolgatok magam elé. Csordultig van fényeddel a szívem.

Bizony, a hosszú munkaórák meghozzák a maguk gyümölcsét, szívem szívének ütemére hangolódik délután öt óráig s azon is túl, az örökkévalóságig.

 

(Haruki Murakami Von Beruf Schriftsteller című könyvében olvastam, hogy japán anyanyelvűként valamiért angolul kezdett el írni, ezért is nagyon egyszerű mondatokat használt. Majd ezeket lefordította japánra. Így alakult ki apránként a saját stílusa. 

Így jártam valahogy én is. A délutánt a 23. zsoltár fordításával töltöttem. Bennem, legbelül, magyarul él a szöveg. Parafrázissal próbálkoztam német nyelvre, régi élethelyzetből mai élethelyzetbe. Majd ezt próbáltam meg, inkább kevesebb, mint több sikerrel, újból magyar nyelvre átültetni. Kicsit munka, kicsit játék. Azért reménykedem, a sok fordítás között megmaradt, felfrissült a lényeg.)