Mi fér a mindennapokba?

Hogy mi fér a mindennapokba, annak nem annyira az időhöz van köze, hanem sokkal inkább az energiához. Maga az idő konstans, olyan értelemben, hogy kivétel nélkül mindenkinek 24 óra adatik egy nap folyamán. Nem több, nem kevesebb. Az idő jó kihasználásához talán azt a legfontosabb megtanulni, melyik tennivalóhoz mennyi erőfeszítés szükségeltetik. Mi az, amit szeretek, ami energiát ad s mi az, amit nem, de akkor is el kell végezni. Fontos megtanulni, melyik napszakban van a legtöbb erőm, mikor vagyok a legéberebb. Jól gazdálkodni az idővel és erővel - mindennapi művészet.

Hogy mi fér bele a mindennapokba, annak nem annyira az időhöz van köze, hanem az értékekhez. A néhány dolog kiválasztásához, melyek annyira fontosak, hogy akkor is prioritást élveznek, ha szorongat - és általában mindenképpen szorongat - valamilyen határidő. A határidős, sürgős tennivalók többnyire nem azok, melyekre szeretettel, örömmel gondolunk majd vissza a halálunk órájában. Az életművészet forrása a halandóságunkból ered. A mindennapokban hajlamos vagyok arra figyelni, ami éppen a leghangosabban kiabál. Kicsit távolabbról nézve az életemre észreveszem azokat a csendesebben várakozó feladatokat is, melyek az életidőm összeségét tekintve valóban fontosak.

Hogy mi fér bele a mindennapokba, annak nem annyira az időhöz van köze, hanem a bizalomhoz, mely érti és elfogadja az élet apály-dagály jellegét. A bölcsességhez, mely rábízza magát az évszakok váltakozására. Békére lel bizonyos időszakok látszólagos pusztaságában. Tudja, némely kemény munkának csak később érik be a gyümölcse. Mikor hirtelen virágba borul egy kert, az nem az adott időszak egyedüli érdeme - mögötte ott van az összes többi láthatatlanul és különösebb dicsőség nélkül elvégzett gondoskodása, fáradozása.

 

Hogy mi fér bele a mindennapokba, annak nem annyira az időhöz van köze, hanem az időzítéshez. A lineárisan haladó időt néha megszakítják s mintha fénnyel vonnák be a "kairos", tehát a megfelelő, az alkalmas, mintha egy másik világból érkező, a miénket csak itt-ott keresztező idő különleges pillanatai. Ez a megtérés ideje. Az ihlet ideje. A kegyelem ideje. A megfelelő helyen és pillanatban kimondott vagy elhallgatott szó ideje. 

(Hogy ez hogyan valósul meg konkrétan - és hozzáteszem, nagyon tökéletlenül - a saját életem mondjuk utóbbi egy-két, határidőktől szorongattatott napjában, arról majd holnap írok. Most nagyon sok, nagyon sürgős tennivalóm van.)