A Zuckertüte egy olyan édességgel, apró ajándékokkal megtöltött, kartonpapírból készült, kúp alakú táska, amit némelyik német nyelvterületen az első osztályosok kapnak ajándékba az első napon, hogy édesebbé tegye az iskolakezdéssel járó szorongást.
Természetesen nem egy darabka csokoládé vagy egy mackó alakú radír fogja enyhíteni a félelmet. De a gondos szülői kezek által előkészített meglepetések látható, kézben tartható képviselői az ígéretnek, mely szerint nem egyedül kell megküzdeni a kihívásokkal. Jut majd türelem, igazi segítség, kaland, gondoskodás minden napra.
A nagyon is valós félelmek, amikkel a világ küzd, valahogy - néha úgy érzem -, nevetségessé tesznek minden vigasztalásra, reménykeltésre irányuló kísérletet.
Aztán találok a zsebemben, az autóban, a táskámban némi aprópénzt. Bevásárlás, tankolás után tehettem ide-oda őket. Most extra pénznek számítanak. Bemegyek egy boltba, ahol apróságokat árulnak. Felsorolni is lehetetlen, mi mindent. Kiválasztom, a talált összeg határáig, a legszebb ajándékokat, megtöltöm velük a láthatatlan táskát. Egy kis időre újra gyermek leszek, aki örülni tud - miközben vesztébe rohan a világ - egy új papírragasztónak, és hinni tud, mégis, a holnapi nap szépségében.
4 comments:
először is CUKI A MAMUSZOD
2. az oldaljelölő papírfülektől elaléltam =cukiiiiii)
3. a gémkapcsok IGENIGENIGEN !!!
4. pontosan az ilyen kis kincsesboltok a kedvenceim (mindig találok valami cukiságot)...emlékszem, egyszer már a kirakatát is megmutittad itt
5.igen, valóban vesztébe rohan a világ (most különösen több szempontból Magyaro. :( és ettől annyira el vagyok keseredve, hogy felkelni is nehezemre esik, pedig gyönyörű füzetet vettem ma egy apró kis papírboltban, de nem vigasztal, túlságosan nehéznek érzem megőrizni az örömteli remény fényét...
onnan tudom, h. tényleg , hogy minden ok nélkül bőgök:
pityergek a rózsaszín csukottszemű mamusztündéren,
szipogok, hogy 500 Ft a egy eurós gémkapcsod ,
megkönnyezem a kerékpártároló látványát az üzlet előtt,
pityogok azon, hogy virágok élnek az úttest közepén az utcátokban,
könnyezek azon, hogy magadnak veszed és (bár tudom, hogy vagy elosztogatod, vagy egyszerűen jókedvre derítesz vele másokat, de mégsem az van most , mint régen, hogy mindenből hármat veszel...
Köszönöm.
Néha az az érzésem, hogy direkt taszítják letargiába az embereket. Persze nagyon nehéz korszakban élünk, de azért pl. a harmincéves háború időszaka sem volt maga a kánaán, és a pestis járványok idején sem volt könnyebb. Lényegesen jobban érzem magam, mióta drasztikusan csökkentettem a hiradók nézését!
Nagyon édesek a könyvjelzők, és az apróságok, muszáj néha meglepni magunkat.
Én Schultütének ismertem, amit Te Zuckertütének írsz. Régi Burdákban rendszeresen jelentek meg "szabásminták" rá, és azért ezek méteres "jószágok" voltak. Emlékszem a nagyfiamnak türkíz-szinű egeret csináltam, aztán ahogy teltek az évek, úgy csökkent a kreatívitásom. De tényleg jó ötlet: az iskolás unokáknak, ha nem is Tütét, de legalább egy-egy kis meglepetés csomagot összeválogathatnék iskola kezdésre.
Post a Comment