2022.07.04. - 8 óra 57 perc -
Ez volt az első utazás, amikor a távollétünkben nem családtag vigyázott rá itthon. A nyolc nap utáni viszontlátásnál nagyon izgatott volt. Egészen halványan azokat az időket juttatta eszembe, mikor a gyermekeinket hoztuk haza valamelyik nyári táborból: először is a fürdőkád felé tereltem, majd hagytam napokig aludni őket.
Egyébként csak mostanában mondom így.
Csak az utóbbi időben nem teszem már hozzá
minden egyes alkalommal: de én csak vigyázok rá! Amúgy a lányomé! Ideje
nevén nevezni a dolgokat: az én kutyám. A felelősséggel, gondoskodással,
állatorvosi számlákkal, bosszúságokkal és örömökkel együtt.
Megkeresem Polcz Alaine Macskaregény című könyvét, úgy emlékszem, volt benne egy kedves idézet.
"Boldog voltam. Én csak egy közönséges macskát szerettem volna. Ilyen gazdagságról álmodni sem mertem."
Én is, én is boldog...én is, csak egy közönséges kutyát annak idején, nem is magamnak, a gyermekemnek...s én is, ilyen gazdagságról, álmodni sem mertem.
2 comments:
Polcz Alaine mondata igaz a kutyákra is. Svenre mindenképpen.:) Teljen benne még sok örömöd.
Úgy kellett volna írnom, hogy Polcz Alaine mondatai igazak a kutyákra is, hiszen három mondata van, nem csak egy. Figyelmetlen voltam a fogalmazáskor.
Post a Comment