Vendégekkel.

A gilisztaűző varádics s a fehér üröm most már mindig titeket fog eszembe juttatni. Ahogy nem tudtuk eldönteni, akarjuk-e vagy sem, de aztán nagy kanyarodással mégis megfordultunk s visszaautóztunk az út jobb oldalán elterülő nagy parkolóba, oda, ahonnan a legszebb kilátás nyílik a völgyre. Szerettük volna, hogy mikor majd hazautaztok, vigyétek magatokkal a kilátást is, s a történeteinket. A parkoló szélén virágok nyíltak, az a szép sárga, amiből már olyan régóta szeretnék a kertbe. Most már tudom a nevét is. Megtanultam tőletek. Gilisztaűző varádicsnak hívják, s a mellette nyíló másik, az a fehér üröm. Hozok belőlük haza is egy keveset. Megszárítva, egy kis vázában még sokáig elállnak. Emlékeztetői maradnak egy hosszú, csodálatos, gazdag nyárnak.