Egy lépcsőházba tévedt s gyengéden a balkon korlátjára helyezett pillangó hosszas időzésében. Egy éjszakán s egy fél napon át gyűjtötte a bátorságot a továbbrepülésre, majd végül akkor szánta rá magát, mikor senki sem figyelte.
A hajnal csendjében. Az éjszakára szorongó gondolatok, érzések nyomták rá a bélyegüket. A reggeli fény eloszlatja az árnyakat. Nyilvánvalóvá teszi a helyzetek, a néha rosszul eső szavak mögött rejlő szív fájdalmát, jóságát. Segít meglátni a lényeget.
A házunk tele vendégekkel. Fiatalok. Kedvesek. Még javában alszanak. Azt hiszem, ez a legszebb. Egy régi, zeg-zugos ház, a szobákban napon szárított, friss ágyneműhuzat, az asztalokon virág, a tűzhelyen teli fazekak.
Egy-egy régi, zeg-zugos szív, mely keresi és megteremti a szépet.
A világ összes szépsége közül - mindenütt, ahol lélegzik és él és dobog - ez a legszebb.
1 comment:
És milyen kedves a mamuszod:-)
Post a Comment