Képeslapok a skót fennsíkról.

Mielőtt elindultunk, hosszasan nézegettem a térképet, megpróbálva összeállítani a lehető legszebb útitervet. 

De vannak belső térképek is. S mikor utazok, belül is útra kelek. 

Két dologban is tapasztalok egy másféle szabadságot.

Az első szívbemarkoló. Váratlan. Személyes. 

A második játékos. Alig ismerek magamra. Igazi small talk személlyé válok. Mindenkivel szóba állok. Az út szélén, egy lakókocsiból kialakított kávézóban nekem espressot készítő hölggyel. Szuvenírtárgyakat áruló eladókkal. Vétlen és véletlen járókelőkkel az utcán valamelyik útunkba eső kisvárosban, ahol nem is terveztünk megállni. Hegyi út szélén ballagó hátizsákos srácokkal, akik mind úgy néznek ki, mint Colin az Igazából szerelemben, s akiket elviszünk a legközelebbi település állomásáig.  

Az új helyek, helyzetek, a másik nyelv, hiába értem és beszélem sokkal tökéletlenebbül, mint az otthonit, szárnyakat ad. Megváltoztat. Kicsit más emberré válok. Bátrabbá. Felszabadultabbá. Barátságosabbá. Olyanná, amilyen mindig is szerettem volna lenni.