De ezekben a köztes terekben világok várnak felfedezésre. Szépség rejtőzik a legjelentéktelenebb, szentség a legprofánabb tevékenységekben. Millió lehetőség adódik a türelemre, nagylelkűségre. S a legfontosabb emberi feladatra: hinni abban, hogy megérkezünk. Mert megérkezünk. Újra és újra, s majd végleg is, egyszer s mindenkorra.
Saturday, August 27, 2022
Útközben.
Tizennégy és fél órája úton. Autóval, repülővel. Ebből kilenc és fél maga az utazás. A többi várakozás. Mindkettő az út szerves része. Várakozni, útközben lenni sokféleképpen lehet. Örömmel, kíváncsian. Bosszankodva. Éhesen, jóllakottan. Éberen, álmosan. Lazán vagy szorongva. Konnektort keresve a telefontöltéshez. Olvasva. Hallgatva. Beszélgetve. Mindenen nevetve. El-eltévedve. Kávézókban, váróteremben, útszéli gyorséttermekben. Terminálokon, buszmegállókban, autóbérlő cégek irodáiban. Az úticél szépségeiből, ami miatt egyáltalán elindultunk, még semmit sem láttunk.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
3 comments:
Sokszor jobban megmaradnak enkékként ezek az "útközbenek". Egy érdekes benzinkút, furcsa parkoló, az a finom keksz, amit egy márnemtudommianeve városban vettünk vettünk, stb.
Olyan izgi, hogy hova mentek ... De jó lesz Veletek utazni.
Épp a napokban került elő Degas, francia festő mondása: Nem a megérkezés a fontos, hanem az odaveztő út. De a szavadból úgy érzem a cél is fontos most.
Jó utat, szerencsés megérkezést és jó pihenést, Márta nektek!
Piroska
Post a Comment