Este van. Az asztalon, az asztal melletti polcon különböző tárgyak.
Mindegyik egyedi történettel.
Egy félig üres tintásüveg - múlt karácsonyra kaptam ajándékba egy töltőtollal együtt, amellyel azóta is minden nap írok, pici, nyugtákból hajtogatott papírhajók - a lányom készítette őket még mielőtt elköltözött, már nem tudom, mit vásároltam, de az egyiken a "Kleine Schätze" szavak olvashatóak, s én ennek megfelelően őrzöm őket, egy doboz gyufa - legutóbb, tegnap este, a vendégeinknek előkészített gyertyafényes vacsorához használtam őket, egy illatos, száradó gyógynövénycsokor a kis, fehér porcelánkannában - a falu postahivatalában vettem három euróért, a bejárat melletti asztalkán valaki saját készítésű horgolásokat, hímzéseket tesz ki rendszeresen eladásra, néhány napja virágcsokrok is voltak egy vederben, először elmentem mellette, majd visszafordultam és kiválasztottam egyet.
Mindegyikről, mindenről lehetne írni, színesen, hosszasan.
Az élet tele van apró történetekkel, melyeket túl ritkán tartunk a fénybe.
A felszínes rétegeket ha lebontogatom, mindegyik mélyén ugyanaz a magot, ugyanazt a lényeget találom.
De ez végtelenül személyes. Majdhogynem titok.
Ezért mindenki csak saját maga keresheti meg.
6 comments:
Ez nagyon érdekes játék, ötlet, gondolkodnivaló, köszönöm.
ma az jutott eszembe, hogy - bár utálom a skatulyázást - mintha két nagy csoportra oszthatnók az embereket: vannak "edényemberek és vannak "töltőemberek"...(az edényembereknek azokat érzem, akiknek nem nagyon vannak saját gondolataik, isszák mások szavait, és rajongásig csüngenek a forráson, de velük sosem történik semmi a napjaik egyformák, nincs is miről mesélniük...a töltőemberek örök kíváncsiak, máshogy látnak, mindig észrevesznek valami fontosat, és mindenről eszükbe jut valami, és örömmel el is mesélik mindenkinek...
♥
Én büszke edényember vagyok. Imádok olvasni, nézelődni, csodálni, de nincs se fantáziám, se egy eredeti gondolatom sem.
Ez a csupor de gyönyörű!
Mostanában kezdem szétosztogatni a gyerekeim, unokáim között a felmenőkkel együtt gyüjtögetett kincseket. De mindig megkapják hozzá a történetet. Sőt elsősorban azokat adom, amikhez történetek fűzödnek. Ettől lesznek igazi kincsek: "Ebből a Nagymamád ivott kávét Sveti Stefánban" "ebben a nagy-nagynénikéd keverte a rántást", ez a "könyv nagyon sokat jelentett nekem". Sőt néha sokkal hosszabb sztorik is járnak egy-egy ajándékhoz.
ez de klassz, f.klarcsi, imádom az ilyen történeteket:)♥
igen, a csupor gyönyörű :))
Én pedig ma utánaszámoltam, hogy a 100 napból még van-e jó sok :) .. Nagyon szeretem, szép, köszönöm ezeket a napi gondolatokat...
Post a Comment