A teljes igazság kedvéért azt is megjegyzem, hogy zsúfoltak és szemetesek az utcák. Egy ideje sztrájkolnak ugyanis a szemétszállító munkások. Ezért szó szerint hegyekben áll a szemét, mindenütt.
De nem erre fogok emlékezni, ha kérdezné valaki. Talán megemlítem, de nem ezt fogom aprólékosan elmesélni. Hanem azt, ami igazán szép. Ami valóban méltó a dicséretre. A buszvezető kedvességét, aki csak intett - mikor sehogysem tudtuk a jegyek árát aprópénzben összekaparni, visszaadni pedig nem tudott volna -, hogy szálljunk csak nyugodtan fel, mégis. Elmesélem Sir Walter Scott papucsát az Írók Múzeumában, a szürke kőépületek színes ajtajait, a formákat, a sok különleges dizájnt. A sokféleséget. Az ingyenes múzeumi belépőket. A nagylelkűséget.
Ugyanazt a napot, történetet, kapcsolatot sokféleképpen lehetne elmesélni. Vannak napok, amikor csak a szemetet látom.
Ebből a maiból azt viszem tovább magammal, hogy nem szükséges retusálni. Felesleges hazudni, főleg saját magamnak.
De mindig dönthetek úgy, hogy a legszebb, legnagyvonalúbb változatot tartom a legigazabbnak.
8 comments:
Ma reggel, 30-án, úgy ébredtem, hogy a világ csak szemét, szorongok, fáradt vagyok. A reggeli kávé közben el akartam olvasni még egyszer a tegnapi írásod. És akkor jött ez. Köszönöm, Márta!
biztos vagyok benne, hogy a te "hivatásod " is a hídépítés, nem csak David Daiches-é,
a teljes igazságot felismerni, de én döntésem, hogy milyen részleteit tartom legfontosabbnak...ezt szeretném megjegyezni♥
Harvey Max Chochinov "MÉLTÓSÁGTERÁPIA"-ja jutott eszembe, amikor a végstádiumú betegekkel megvitatják azokat a kérdéseket, amelyek a legfontosabbak nekik, amire a legjobban szeretnének emlékezni...
Skócia! De jó! Nem vagyok túl bűszke rá, de szívesen olvasom Rosamunde Pilcher könyveit, szeretem a hangulatukat. Általa kedveltem meg Skóciát és Cronwallt, bár még sose jártam ott. (azért a könyvek sokkal jobbak, mint a belőlük készült német filmek.)
Miért vagy büszke? Én büszkén imádom! Szerintem szép, hangulatos könyvek, és egyáltalában nem giccsesek.
Nekem ez eddig kimaradt. De a legközelebbi könyvesboltnál veszek akkor egy Rosamunde Pilcher regényt...:)
Nagyon kedves, szép regények, novellák. Nem a Háború és béke, de nem baj.
A napom fénypontja a mindennapi írásod. Kis ünnep a szürkeségben.
Megálló a taposómalomban.
Minden nap többször feljövök, és várom az új gondolatot, képet, minitörténetet. A könyved félretettem. Majd, ha lejár a fogadásod, azt olvasom. Addig itt keresem azt a napi gyöngyszemet. Igazgyöngyöt az egyszerű, durva kagylóban. Amikor elolvastam, ízlelgetem. Mi ez enyém belőle? Hol vagyok én ebben?
És benne vagyok mindig: Valahol a mélyén. Nem istenítelek! Mert Istené minden dicsőség ebben az életben. DE nagyon kevés a mélység, a mai világban, a mai emberekben, és jó rokonlélekre találni! Jó összekapcsolódni, akár egy könyv felett, akár egy erdőrészlet felett, akár egy reggeli képe felett! Jó, hogy adod magad, megnyitod magad mások előtt: kevesen teszik, pedig nagy szüksége van az őszinte emberekre a világnak!
Post a Comment