"Wie soll ich dich empfangen, und wie begegn ich dir..."(Paul Gerhard)
"Oh, may the bells of Christmas tell us all that we are given mercy every day..." (Rebekka Bakken)
"Grace finds beauty in everything." (U2)
"Magnificat, magnificat, magnificat anima mea Dominum..."(Liturgical Folk)
"Denn es ist uns ein Kind geboren, uns zum Heil ein Sohn gegeben." (Händel, Messias, Nr. 12, Chor)
"I played my drum for him pa-rum pum pum pum, I played my best for him pa-rum pum pum pum." (Pentatonix)
"How silently, how silently the wondrous gift is given..." (Frank Sinatra)
"His law is love and His gospel is peace." (Katie Melua)
"Hosanna in excelsis" (Karl Jenkins)
"War is over if you want it, war is over now." (John Lennon)
Olyan forrást tárnak fel bennem az adventi énekek, melynek a mélységét fel sem mérem. Éneklem őket konyhában, autóban, énekkari próbán, templomban, s nagyon halkan késő este is, mikor még utoljára megsétáltatom a kutyát a faluban. Hazafele mindig elidőzünk egy kicsit a betlehem előtt, melybe már megérkeztek a szent család s a napkeleti bölcsek. Ma délután - különösebb cél nélküli karácsonyi írásgyakorlat - kiírtam egy-egy sort a leggyakrabban hallgatott, énekelt tíz dalból. Kollázst készítek belőlük. Új dallá állnak össze bennem: készülődésről, karácsonyi harangokról, minden nap megújuló kegyelemről.
Egy-egy sor örökre bevésődik az emlékezetembe. A pillanat is, amint piros lámpánál várakozom az autósorban, s a Frank Sinatra hangján megszólaló, csendesen érkező ajándék ígérete hirtelen könnyeket csal a szemembe.
Őszinte és tiszta pillanat volt. Olyan apró és észrevétlen, mint egy hópehely. Olyan tünékeny is.
S mégis, elég volt.
Ha csak ez az egyetlen pillanat lenne, az is elég lenne, ahogy Pilinszky írja egyik legszebb versében*, elfogadni az elfogadhatatlant.
(A Spotify-on egy Advent című listába rendeztem a tíz dalt, a Marta Prodan felhasználónév alatt rákereshető annak, aki szeretné.)
* Pilinszky János, Elég
8 comments:
ilyenkor különösen fogékonyak vagyunk ilyen dalokra, zenékre...ma egy templomi koncerten voltam (J.S.Bach Karácsonyi oratóriuma-t adták elő) meseszép volt, és a pap rövid beszédet mondott, amiben megemlítette azt az ismert sztorit, amikor a Grammy-díjas Joshua Bell a zenetörténet legbonyolultabb mesterműveit szólaltatta meg a világ egyik legdrágább hangszerén egy Metro-aluljáróban, ugyanőtőle ugyanezt egy koncertjén 100 dolláros jeggyel hallgathatták meg ...sokan elmélkedtek ezen, többek között azt a kérdést feszegetik, hogy mennyire vagyunk képesek észrevenni a körülöttünk felbukkanó szépséget és a szokatlan helyzetekben megcsillanó tehetséget. Ha pedig felismerjük ezeket a csodákat, miért megyünk el mellettük? Ha kötelességtudatból folyton csak a dolgunk után rohanunk, könnyen lemaradhatunk valami lényegesről."
https://www.instagram.com/reel/CmUOYJMoMhp/?igshid=MDJmNzVkMjY=
"Olyan Istenünk van, aki jó. "
nekem a listámon STING is van https://www.youtube.com/watch?v=Dl1FnmSGj1Q
és Tompos Kátya is, https://www.youtube.com/watch?v=HZtkOj9t2iA
és ...
jaj, annyi van a szívemben
https://www.youtube.com/watch?v=9yVZmMGjx6w
Spotify-on nem képviseltetem magam, de rájuk keresek egyenként, köszönöm az ajánlót. Én most a Prágai Filharmonikus Zenekart fedeztem fel magamnak, nagyon tetszenek a feldolgozásaik. Ja, és Maksim Mrvicát is hallgatok mostanság, őt Te ajánlottad még évekkel ezelőtt.
Drága Márta! Óránként nyitottam meg az oldalt...egy darabig, annyira vártam a vasárnapi bejegyzést. Minden pici "csalódás" után éreztem, hogy valami különleges, valami nagyon melengető fog érkezni.
Pici falunkban (Ősi) vasárnap délután volt az adventi koncert a templomunkban, amelyre nagyon-nagyon vágytam és készültem. Péntek este azonban ágynak döntött az a betegség, amely egy hete "kacérkodott" velem, de ellenálltam neki, mert az osztályommal készülünk egy kis adventi zenés-verses esttel egy pici betlehemes játékkal a szülőknek...próbálnunk kellett.
Miközben vártam a bejegyzésed párhuzamosan teszteltem magam, hogy hátha képes vagyok elmenni a templomba, talán segítené a lelkem gyógyulását (ami tudom, hogy oka a testi bajaimnak), a családom ehhez minden segítséget megígért...elvisznek oda kocsival, s haza is hoznak, bár ilyenkor szeretem ezeket a meditatív sétákat előtte-utána. A sors nagy rendező, már ebédhez fel tudtam kelni, ülni is tudok...s akkor elég volt egy rossz mozdulat a leesett zsebkendőért...s beállt a derekam. Szerte foszlott az a pici reménysugár is, ami délben még ott pislákolt a gyertyafényben.
S korareggel itt a Te adventi gyűjteményed, amelyet megosztottál velünk...s ezt én úgy veszem, hogy egy kis kárpótlás a elmaradt templomi koncertért.
Köszönöm!
Drága Márta!
Köszönöm az Adventi gondolatokat és a zenei válogatást a Spotifyban!!
Szép ünnepet kívánok Neked és családodnak! Szeretettel: Márta Budapestről
SZABÓ T. ANNA:
AZ ÜNNEP AZÉ AKI VÁRJA
Aki magot szór ablakába
és gyertya vár az asztalán.
A várók nem várnak hiába.
Egy angyal kopogott talán?
Szárnysuhogás az ablakon túl –
vigyázz! Kinézni nem szabad!
Künn az angyalhad térül-fordul,
egy pillanatra látszanak.
A karácsonyfát hozzák – hallod?
– egy koppanás, és leteszik.
Fényben úszik az üvegajtód,
s megint suhogás. Mi ez itt?
Zöld angyaltoll: egy kis fenyőág,
karácsonyszagú és meleg.
“Gyújtsd meg a legutolsó gyertyát!”
Ez az angyali üzenet.
És be is mehetsz – vár az ünnep,
és minden zárt ajtót kitár.
A fa alatt angyalok ülnek –
az ünnep azé, aki vár.
Én is köszönöm az ajánlásokat, verset, hozzászólást...:)
Post a Comment