Először is meggyújtottam az asztalon a gyertyákat.
Aztán elővettem a képeslapokat, borítékokat. Mindent már rég előkészítettem.
A kifejezetten karácsonyra tervezett bélyegeket a helyi postahivatalban vettem.
Aztán főztem egy csésze teát.
Majd összeírtam néhány nevet. A teljesség igénye nélkül. Barátok, ismerősök, írók neveit, akik ebben az évben különösképpen is megérintették a szívemet. Akik segítettek élni. Akikkel öröm volt együtt dolgozni. Vagy nagyszerű szolgáltatást nyújtottak. Akik meglátogattak, érdeklődtek, alkottak, könnyebbé tették az életet. S fényesebbé is.
Frederick Buechner könyveiben olvastam valahol, hogy mindenkinek adatnak szentek az életben. Nem falakra festett szentek vagy távoli, utolérhetetlen erkölcsi példaképek, hanem életet adó, bennünk az élni, alkotni akarást, továbblépést elősegítő emberek. Tehát szentek. Valóban ez rájuk a legmegfelelőbb szó.
S nem tudok a karácsonyi képeslapok küldésénél kedvesebb gesztust, lehetőséget elképzelni, hogy különösebb ok és magyarázat nélkül is egyszerűen csak megköszönjem a létezésüket.
3 comments:
Ma megvártam, míg kisüt a nap, jól felöltöztem, maszkot kötöttem fel, és kióvakodtam a Postára, feladtam néhány képeslapot - okulva az elmúlt évek késleltetett tapasztalataiból...
mert, igen:
szerettem volna tudatni velük, "hogy ebben az évben különösképpen is megérintették a szívemet, segítettek élni, érdeklődtek, alkottak, könnyebbé tették az életet. S fényesebbé is"...elsősorban neked írtam, az én szentjeim sorában elől állsz
Én tavaly vettem egy klasszikus címjegyzékes könyvet. Mert már sok rokon, stb pontos címe sem volt meg leírva, papíralapon nekem.
Számomra Te ilyen szent vagy Márta, köszönöm!
Melinda
Post a Comment