"...a te lelkedet is éles kard járja majd át..."* - olvasom.
S úgy képzelem el, mint egy üres edényt, amit a két egymás mellé tett tenyeremből formálok reggelenként.
Vagy a gondolatok csendes útját egy adventi gyertya fénye mellett.
Úgy képzelem el, mint a meghívást egy-egy új nap, új év, új életszakasz kezdetén, elfogadni azt, ami jön.
A szépet, a jót, amiben szívből reménykedem.
S a lelket átjáró éles kardot is.
Felmérni, bár a pillanat ünnepélyességében lehetetlen, hogy a szenvedésre való készség nélkül nem létezik szeretet.
Majd igent mondani, újra és újra, utólag is, az útra, amin valaha úgy indultam el, hogy fogalmam sem volt.
* Lukács evangéliuma 2:35
3 comments:
olyan barátságos jó érzés, tudva, hogy percre pontosan ugyanabban az időben ugyanarra gondolva ülünk le a pc elé a világ távoli sarkain
Úgy képzelem el, mint jeges decemberi reggelen az első jéghideg, szinte fájó lélegzetvételt kint a szabadban. Szép adventi vasárnapot kívánok mindnekinek szeretettel!
Csodás megfogalmazás,újfent.
Post a Comment