19.

Fotókat ragasztok albumokba. Telefonnal készült, drogériában nyomtatott, az egész elmúló év találkozásait összefoglaló fotókat. A téma nem túl változatos: érkező vonatok, érkező utasokat ugrándozó örömmel üdvözlő kutya, induló vonatok. Állomások. Minden második-harmadik fotón megterített asztal, csésze kávé. Mindegyikről meg tudom mondani mikor, kinek a társaságában készült. Karácsonyi ajándéknak szánom őket. A képek mellé felirat is kerül, emlékek, gondolatok, az üres lapokra versrészletek, s a karácsonyi zserbó, túrós pogácsa receptje.

Felnőtt gyerekek édesanyjaként jobban érezni az idő kölcsönzött mivoltát. Nincs olyan, hogy magától értetődő pillanat vagy jelenlét. Minden látogatás ünnep.

Készítem a szobákat. Frissen mosott ágyneműt veszek elő, s az új pamut pizsamákat, bélelt vastag zoknikat. Karácsonyra mindenki hazajön. 

Már nem ugyanaz vagyok, aki egy évvel ezelőtt. Beleolvasva a teleírt naplókba, a szövegek legalább fele arról szól, hogyan lehetnék jó anya. Az elengedés, a bizalom ez évre jutó harcairól szól. Dolgoztam a jellememen, a hozzáállásomon, az elvárásaimon. 

Fotókat ragasztok albumokba, de igazából a kölcsönkapott időt rendezgetem, hogy méltón, ajándékként, szalaggal átkötve, s valami nagy-nagy köszönettel adhassam vissza.