Csak magunkat, csak néhány napot, s mindegy hol, csak legyen ott egy tó is.
Szeretem a tavakat. Mert visszatükrözik az eget. Mert olyan mélyek. Olyan békések. Olyanok, amilyenről én csak álmodom, hogy egyszer leszek.
Kértem egy tavat és megkaptam.
S mielőtt holnap hazaindulunk, még vetek rá egyszer korán reggel egy hosszú pillantást.
Aztán kisimítom, apróra hajtogatom, s a zsebembe teszem.
Mikor majd megint nagy szükségben leszek, szépen előveszem.
Kiteregetem, leülök a partjára, s csak nézem, nézem, nézem...
