Wednesday, February 4, 2009
Adott
egy bepakolatlan bőrönd, három immáron alvó kisgyerek, akik könnyes szemmel fogadták meg nekem, hogy az elkövetkezendő másfél napban nem hoznak szégyent a fejemre... végül pedig adott egy végtelenül kedves nagymama, aki úgy nőtt fel, hogy sajnos nem volt testvére, és akinek később született egy fia, akinek objektív okok miatt sajnos ugyancsak nem születhetett testvére. Nos, van, aki csak nagymamakorában szembesül azzal a ténnyel, hogy három angyalarcú kislány, ha történetesen testvérkéi egymásnak, bizony nem egész nap kézimunkával a kezükben, kedves gondolatokkal a szívükben üldögélnek a teázóasztalka mellett - hanem igenis jól fejbevágják egymást a Jenga készlet fadarabjaival, ha úgy hozza a sors. És igen, végülis én is adott vagyok.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
6 comments:
Jó útat neked .érezzétek nagyon jól magatokat!!!!!
Ez igazán Mártás volt :)))
:) Jo utat nektek, es jo szorakozast, es probalj meg lazitani egy kicsit, neked is kell a pihenes. :) Jo, hogy van lehetosegetek kimozdulni kettesben. Orulok nektek, es meg jobban annak, hogy Praga a celpont. En meg nem lattam Pragat, de ho vagyam meglatni valamikor. :)
Húdenagyon irigy vagyok. Jó utat és jó pihenést!
en nem lenni irigy, jartam ott, s lathattad a kepeket is :) csak masfel nap? hmm... de ne rohanjatok, elvezzetek szep komotosan :)
Nagyon jó utat!
A fogyókúra miatt nekem leginkább a knédlis, párolt káposztás hús jut az eszembe, amit valahol a Vencel téren vacsoráztunk egyszer menüben. ;o)
Post a Comment