Már órák

óta rendezgetek az asztalomon és a fonalaim, mindenféle rendű és rangú tűim között. Azért van itt ilyen összevisszaság mindig, mert nem csak én járok a dolgaimmal, hanem mióta megtanítottam a gyerekeknek is a horgolás kezdeteit (tudnak már láncszemet csinálni), állandóan szedik el a tűimet, a fonalaimat, és ahol négy nem túl rendmániás (hogy finoman fejezzem ki magam) nőszemély "alkot", az katasztrófasújtotta területnek nyilvánítható.
Enikő tegnap egész nap lázas volt, délelőtt jobban volt, de most megint kezd lázasodni, ahogy jön az este.
Amúgy sokmindent csinálok, sok ötletem van, de az mind olyan, hogy egyelőre nincs látszatja, csak sok időt és munkát vesz igénybe. Ja, nekem általában ilyen ötleteim vannak.
A szembeszomszéd áthívott a múlt héten hozzájuk, hogy megmutassa a lakásukat, mert ők költöznek el (sajnos), és mivel az nagyobb, mint amiben mi lakunk, azt gondolta, talán kiadhatnák nekünk bérbe. Itt az emberek el sem tudják képzelni, hogy tudunk mi élni ennyien ekkora lakásban. Látszik, hogy nem jártak még arrafele, ahonnan mi jövünk. :) Nem mondom, mert mikor veszekednek a gyerekek, én is szívesen külön szobába zárnám mindegyiket, de amúgy egyelőre jól elvagyunk itt. Mióta saját asztalom van, gondom egy szál sem a lakáshelyzettel.
A kedves kis sapkáimat továbbra is szeretettel "gyártom", tegnap fejeztem be egyet Annának, de az nincs lefényképezve (egész nap a fején van:), és a legújabbat (fehér-sötétkék kombináció) pedig feltettem a DeWanda-ra, megnézhető itt oldalt...:)

(Amúgy most fedeztem fel Sarah McLachlan dalait, a kedvencemet feltettem nektek.)