Olyan tudás ez, amit nem kell - szerencsére - mindenkinek tartósan megtanulnia, én mégis azzal áltatom magam, hogy ez is kell, ez is jó, elfogadásra pedig mindenképpen méltó. ( Mellesleg örömtelien és örökre elnémítja bennem azt az okoskodót, aki sajnálattal, kéretlen tanáccsal vagy üres vigasztalással merészelne hozzászólni más életéhez.)
Szabadidőmben Oscar Wilde De Profundis-át olvasom. A könyv egy börtönben írt hosszú, szívettépő levél - annak a hűtlen barátnak címezve, aki mind anyagilag, mind erkölcsileg tönkretette az író életét. Visszagondol elrontott élete apró rossz döntéseire, majd ezt írja: "Az életben valójában semmiről sem állapítható meg annak döntő avagy jelentéktelen mivolta. Minden dolog egyforma értékkel és fontossággal bír."
Ki tudja...
A múlt év utolsó napjáról egyetlen gondolatot hoztam magammal: hallgatni a jóra hívó mindennapi szóra, még ha csak egy hóborította domboldal alakjában is jönne az elém.
Természetesen lassú és értetlenkedő vagyok. Egy teljes napig néztem a minap a hegy aljában, ahogy rajtam kívül vígan síel az egész világ. S nekem pont egy teljes nap (ha nem számolom az ezt megelőző tizenöt évet) kellett ahhoz, hogy végre, magamtól és ellenállhatatlan kedvvel úgy érezzem: én is, én is! szeretnék tudni vígan síelni.
Ez valóban apró hívás és apró válasz, de ki vagyok én, hogy válogassak.
20 comments:
ó, egy önfeledten síelő, sikongató Márta!! jó még csak elképzelni is!
Igen, Márta, én is, én is! Jó ideje nagy vágyam, hogy kipróbálhassam a síelést, de még számtalan akadály áll előttem. Viszont ha te legyőzöd a sajátjaidat, kérlek, írj róla mindenképp!
Nehanyszor atragtam magam ezen a bejegyzesen, de azt hiszem tul magasan repulsz, mert meg mindig nem vagyok biztos ha teljesen megertettem, s mivel en sem szeretnek "keretlen tanaccsal "hozzaalni a dolgokhoz , inkabb azt mondom(lemondok a tobbirol)
"Hajra Marta" talan csak lesz alkalmunk meg ezen a telen latni....
Bocs Márta, de olyan édesen írt Iri,hogy itt rötyögök magamban.:)))))Én is alaposan megrágtam a szavakat...Hogy értsem,hogy jól értsem.És ez nem azt jelenti,hogy nem írsz érthetően.Nem, egyáltalán nem azt.Hanem,ahogy Iri fogalmazta: magasan szárnyalsz,úgyhogy síelni is tudni fogsz.:)
Én már nem és nem is akarok.Maradok mélyen.....A földszinten.:)
Puszi!♥
Nagyon szépen fogalmaztad meg, Iri, hogy már megint érthetetlenül beszélek ..:) Lehet, hogy tényleg nincs értelme, csak éppen hogy olvasom ezt a könyvet, amelyben az író próbálja megtalálni azt a pontot, ahol minden félresiklott, de nem találja, mert minden egyes kis rossz döntés hozzájárult a kudarcához. És arra gondoltam, akkor ez fordítva is működhet, miszerint minden egyes kis jó döntés, (csak annyi, hogy elmegyek sétálni, ha hív a férjem, kimegyek csillagokat nézni, ha hív a gyerekem, legyőzöm a síeléstől való félelmemet, hogy rájöjjek, mitől olyan boldogok, akik ott siklanak lefelé a hegyről...szóval igent mondok a mindennapokban arra, ami jó, teljesen hétköznapi dolgokra gondolok, mert hátha itt is érvényes az az elv, hogy aki hű a kevesen, arra többet is bíznak...) segíthet kikeveredni a mindenféle "mélyrepüléseimből", amibe a magány, az ügyetlenségem, a túlérzékenységem miatt kerülök bele minduntalan.
Mammka, most már biztos vagyok benne, hogy egyáltalán nem érthető, minél inkább bizonygatjátok, hogy az, annál inkább fogom tudni, hogy nem. :)))
Én egyszer olvastam el, magával ragadt önmagával szembeni őszintesége, őszintén megvallott vívódása,( nem a síelés kapcsán viszont) és eszembe jutott egy szó: társlélek.
Isten áldja.És semmiképp ne szomorkodjon.
:)Júlia
Minden bizonnyal az alázatosság egyik legnagyobb erénye az embernek.
:)szintén
Először is egy nagy mosolyt küldök ide :)
Iri és a többiek nincsenek egyedül, mert olyan, de olyan érthető és egyben néha érthetetlen, amit gyönyörűen leírsz...nem is érthetetlen, azt mondanám inkább, h felfogjuk a lényeget, de izgat, h újraolvassuk, átrágjuk újra és újra magunkat rajta, h megemészthessük a szavaid mögött rejlő néhol igen kacifántos mondanivalódat :) tehát az érthetetlen szót átkonvertálnám "nekünk pillanatnyi mivoltunkban nehezen emészthetőre" haha, lehet most
én is ebbe a csapdába estem s már magam sem tudom h is akartam ezt megfogalmazni, h átjöjjön a lényeg :)
A síelésre meg csak annyit, hajrá, hajrá!! élvezni fogod minden bizonnyal!
Én 1x estem neki és utána még 1x nagyon akartam, de akkor olyan akadály gördült elém, h azóta se volt egy újabb alkalom, h nekiduráljam magam újra, ám a férjem évek óta ígéri el kell mennünk síelni s megtanít rendesen, nos várom lelkesen mikor megyünk majd! :)
Egyelőre beérem én a közeli jégpályával is! Csak egy nagy bátorság kell részemről, h végre egy korcsolya cipőt egyáltalán felvegyek! Gyermeki énem csak hajt, hajt a csatába, hisz tudtam én görkorizni anno, ez is menni fog, ne félj, ne félj, csak bátran, bátran előre! :)
Júlia, nagyon köszönök mindent...
Hajni, igen, a korcsolyázáshoz is halált megvető bátorság kell ám...:)
Többek között az is motivál, hogy már az egész családom, a gyerekek is síelnek és nem szeretném a hátralevő életemet passzívan álldolgálva a pálya szélén eltölteni. Kicsit szimbolikus is ez persze...Mert eddig mindig én voltam az, aki vigyázott a gyerekekre, ott maradtam velük a gyerek-sípályán, de ők ezt már túllépték, felmennek a hegy tetejére...szóval: én is szeretnék.
oh, akkor Márta, mindenképpen ragadj sílécet Te is! a pálya széle rém unalmas lehet már Neked!!
Nekem is az ad lökést, h Bence szülinapjára megvettem egy saját korcsolyát neki( mert a bérelt vagy ronggyá van használva, meg 1ébként is irtózom a bérelt cuccoktól higiéniai okokból )
Kedves Márta,
Advent óta olvaslak téged és meg kell vallanom, hogy nagyon sok erőt merítettem írásaidból! Köszönöm ez úton is és remélem, hogy a jövőben is olvashatok még sok lélekemelő gondolatot Tőled!
üdvözlet egy másik Mártától Budapestről( aki nem csak név hanem lélek-rokon is:))
Márta...a sielés,SÍZÉS ahogy nálunk mondják Erdélyben...egy életforma..s gondolom ott a környékeden is az!életforma..és szerelem..mert aki megizleli..annak NAGYON keserü lesz ..mint nekem most!Mert 12 éve nem siztem..és egy síbalesetet is a hátam mögött tudhatok(dupla törés..sipcsontés szárkapocscsont)Ez már a multé(20 éve9megtörtént..kilábaltam..és aztán szültem még egy gyereket aki ma 24 éves..éés és...a sizéstudással csak szárnyalni lehet,de az is elég ha csuszkálsz..menet közben jön meg az íze...nekem egy barátnőm igy beszélt a sizésről"(akit mi tanitottunk!)"Márta,ez fenomenális,nagyszerü érzés..tudd meg hogy megér egy lábtörést"!..amikor eljött hozzám látogatóba(betegbe)..
Boldogság lejönni a lejtőn,és irányitani a léceket,kanyarodni,nézd meg az iwiwes lapomon a képemet)..Sajnos itt ahol most lakunk..10 centi a hó..és nincs lejtő..csak esetleg EPLÉNYBEN!Ha van rá módod,próbáld kis..de csak edzővel,kicsi lejtőn..Élvezni fogod!..és sosincs késő megtanulni...
Harminc évesen tanultam meg sízni, és nagyon szeretek :) Most gitározni tanulok.
És ma ezt hallgattam, és eszembe jutottál:
http://www.youtube.com/watch?v=DjxcinS7vfE&feature=related
Drága Márta! Nem ,nem és nem!!!!be ne vedd,hogy nem vagy érthető!!!!Hanem olyan magasan szárnyaltak a gondolataid máma,amihez nekem többszöri nekirugaszkodás kellett,hogy megérintsem azt a magasságot!!!!!!És én ezt szeretem,ahogy a többiek is!!!!!!!!!!!
Nehogy,hogy nehogy!!!!!!♥
Párbeszéd- beszélgetés-kapocs. Most ez az érzés uralkodik bennem.
És egy ige:
Mindnyájan el fogunk változni a mi Urunk Jézus Krisztus győzelme által. 1 Kor.15,31( Az idei egyetemes imahét vezérigéje, melynek érintésében ezen a héten van részem)
Változás-át-és megváltozás-győzelem.
Szeretettel,
:) Júlia
Nézd majd meg ezt az oldalt!
Kedves Márta Budapestről, köszönöm a visszajelzést, sokat jelent..
Márta, én boldog leszek, ha csak egy kis csúszkálásra is képes leszek. Korcsolyázni se könnyen tanultam meg, de a magam lassú tempójában nagyon élvezem...
Dunda és mindenki, aki írt nekem, nagyon köszönöm, a zenét és minden egyes jó szót...
Nincs baj a szárnyalásoddal, hiszen minket is viszel magaddal, és ez jó.:-)
Hidd el, nagyon kell sokunknak.
Síelés? Ha nagyon akarnám lenne rá lehetőségem, de még egyelőre maradok a kiadós sétánál és az úszásnál, ha mozgásról van szó. Kicsit félek attól, hogy összetöröm magam.De ez legyen az én bajom.Aki mer az nyer!
Pár nap késéssel értem ide....de olyan, mintha nem véletlen lenne! Megérintett, megszólított és magamévá tettem a gondolatot! Köszönöm!!! Talán ez is része, a mai felismerésemnek!
Post a Comment