ezt a hétfő reggelt, s benne az újból kezdődő, előreláthatóan egész héten át tartó havazást, mint régi barátot. Odakint nem változik semmi, idebent még bármi változhat, ha van erőm akarni.
Ki tudná nyomon követni a világban rejtélyesen kanyargó öröm útjait? Emberi akarattól függetlenül bukkan fel itt-ott, érkezése olyasmi módon ajándék, mint a kedvesség, a barátság, mint levél huppanása az üres postaládában. Nem illik kérni, s nem illik megsértődni, ha elkerül.
Mondanivalóm nem túl sok, több, mint egy mondat, kevesebb, mint egy történet - apró irkafirka az élet margóján.
Monday, February 13, 2012
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
10 comments:
olyan derűvel, mint a napfény ami minden képed beragyogja
úgy örülök:)*
Éppen erre az "irkafirkákra" van szükségem, mert nagyon sokat adnak, feltöltenek.Türelemmel vártam az új írást, és jó, hogy itt van.
A fenyőág egy csoda...
Ezek az "irkafirkák","szösszenetek"az élet sója-borsa!Olvasom őket szünet nélkül,és puszillak!Te kis rokon-lélek!
Olyan szep az iras!
Es a fotok!Es en olyan turelmetlenul vartam:)
Es olyan derus lettem tole:)
koszonet,
Eniko
Derűt vető, mosolyt arató irka-firkák, Márta. Köszönöm.
Én köszönöm mindegyikőtöknek. :)
öröm volt olvasni! 1xrűen SZÉP!
hát ez gyönyörű volt!:)
Úgy elsodort, elrepített, ez az irka...és a képek..nagyon szépek.
Post a Comment