mikor

a világért sem vallanám be, mennyire haragszom rád, mert nem találsz ugyanolyan csodálatosnak, mint én téged, mert szólsz, mikor hallgatni kellene és hallgatsz, mikor szólni kellene, mert nem találod ki titkos kis elvárásaim, mert képtelen vagy viszontszeretni, mert fáradt vagy és sosincs időd rám, s ezért azzal büntetlek, hogy hallgatok, vagy kifogástalanul szép, ámde szeretetlen mondatokkal bombázlak, hadd érezd csak rosszul magad, furdaljon csak nyugodtan a lelkiismeret, de úgy, hogy közben bebizonyíthatatlan legyen sértettségem s mesterkedéseim szánalmassága, melyeken átlátsz egyébként, természetesen, s legyek bár e mélységesen, fájdalmasan, gyönyörűen emberi történet bármelyik szereplője adott esetben, s legyél bárki az a másik, ha őszintén belegondolok, csak egy dolgot szeretnék. egyetlen apró dologra vágyom mindennél jobban. hogy tudd:
én igazából rózsaszirmokat jöttem szórni rád, nem pedig mérgezett nyilakat.