Napok óta főzöm ugyanazt az egy tál tök egytálételt.
Így nevezem, pedig van benne még édesburgonya, sárgarépa, paprika, hagyma, krumpli, és spenót is.
Egyik nap megvettem a hokkaido tököt és az édesburgonyát. Minden más volt már itthon.
Két napig nézegettem őket a konyhapulton.
Harmadik nap megpucoltam minden hozzávalót.
Harmadik nap estéjén elhalasztottam a főzést, vizet öntöttem a krumplira, hogy ne barnuljon, s kis, zárható edénykébe tettem a hagymát, mert már mindenütt hagymaillat terjengett.
Negyedik nap végül felaprítottam mindent. Ez a munka neheze.
Majd megfőztem.
Reméltem, elég lesz majd egész hétre, de örülök, ha mára éppen jut mindhármunknak még egy kis adag - hármunknak, az egyik gyermekünk hazaköltözött átmenetileg, befejezni a szakdolgozatát.
Ez a tök egytálétel, amit joghurttal tálalok, néhány csepp tökmagolajjal és serpenyőben pirított mandulával, olyan boldoggá tesz.
Olyan boldoggá, ahogy csak a hétköznapi dolgok, az egyszerű házimunkák tudnak tenni a végeláthatatlan irodai munka szüneteiben.
Reggelenként felírom, mit szeretnék elvégezni: például megvarrni a vászonszatyor leszakadt fülét. Ki is mosom, kivasalom, majd szépen összehajtogatom. Alig tudok elképzelni ennél nagyobb megelégedettséget.
Az érzés, hogy valamit elkezdek, a lehető legszebben elvégzek, az élet minden más területén ritka.
Az érzés, hogy átnyújthatom ajándékaimat a világomnak, ez a legszebb. Egy tál étel. Egy rövid szöveg. Egy megjavított használati tárgy.
Így mondom el, szavakkal, szavak nélkül, hogy nagyon szeretlek.
Úgy örülök, hogy létezel s hogy létezem.
8 comments:
Örülök, hogy az egyik lányod átmenetileg haza költözött. Jó a mindennapok szépségét tanulni tőled, örömmel olvasom az ilyen írásaidat is.
rettenetesen izgulok, a lámpalázam oka, hogy szombaton minősítő vizsgát énekel mindkét kórusom (és így én is, úgy a vegyeskarban, mint a női karban), és akkor bekukkantok hozzád, és olyan bátorítást adsz - tudtodon kívül - ami megnyugtat és megbátorít, azt írod: "Az érzés, hogy valamit elkezdek, a lehető legszebben elvégzek, az élet minden más területén ritka. Az érzés, hogy átnyújthatom ajándékaimat a világomnak, ez a legszebb. Egy tál étel. Egy rövid szöveg. Egy megjavított használati tárgy..., Így mondom el, szavakkal, szavak nélkül, hogy nagyon szeretlek.
Úgy örülök, hogy létezel s hogy létezem."..., hogy énekelhetek egy szigorú szakmai zsűri előtt a kórustársaimmal...Köszönöm Márta,
a bravúros/értékes irodalmi gyöngyeidért meg külön köszönet, hát micsoda zseniális mondat már, teli humorral és irodalmi gazdagsággal ez a :Napok-óta-főzöm-ugyanazt-az-egy-tál-tök-egytálételt!!!!imááádoomm♥
Köszönöm Éva 🌿
Gratulálok, szívből, nem sokan mondhatják el magukról, hogy egyáltalán ilyen izgalommal teljes helyzetben lehetnek, mint te/ti most, már maga a kihívás is hihetetlen ajándék és minőség, sok sikert kívánok!🌿✨
Gondolom sajnálod is,hogy most mész el Caminóra,mikor a lányod épp kicsit otthon tartózkodik(legalábbis én magamból indulok ki).
Nagyon finom lehet az az egytálétel.
Nagyon szépek a színek! 🍲 Mivel készíted a fotókat?
Meg is főztem az ételt, annyi hogy vöröslencsét is tettem hozzá. 🙂
Igen, én is gondoltam rá, de egyrészt nem tudhattam, hogy így alakul, másrészt már így is volt majdnem három hetünk együtt, és lesz is még időnk utána is. Nem hiszem és soha nem is hittem, hogy akadályok nélkül végig fogom tudni járni ezt az utat, ez az egyik, az első, a helyek, az emberek, lehetőségek, ahol, akikkel szívesebben lennék. Szerencsére a számomra legfontosabb személyek támogatnak, hogy ne adjam fel.
Igen, nagyon finom volt.:)
A telefonommal.:)📷
Vöröslencsével valószínűleg még finomabb, még színesebb és gazdagabb.🥘
Post a Comment