Október elseje.
A lehető legmegfelelőbb időpont, hogy elkezdjek valami újat itt a blogon.
Terveim szerint szerdánként megosztok egy listát arról, amit az elmúlt napokban láttam, ami tetszett, amit olvasok, amiken gondolkodom. Ez lesz az én heti hirdetőtáblám. És az lesz benne a különleges, hogy nem kell valami mély üzenete legyen, lehet egyszerűen csak az, ami: egy ötlet vagy megjegyzés egy hirdetőtáblán.
Mert azt vettem észre, még akkor is, amikor egyáltalán nem tudom éppen szeretni az életemet, mindig találok valamit, ami mégis tetszik. És ezek a dolgok érdemesek a megemlítésre.
A "minden olyan szép!" cím története röviden: mikor múlt héten Münchenben jártam, majdnem megvettem egy képeslapot, amin egy Andy Warhol által írt mondat állt. "All is pretty". Végül nem vettem meg, amit már bánok, de helyette megszületett ez a heti rovat, amit addig fogok vezetni, amíg örömömet lelem benne.
- Miután néhány hete újból nem lakik gyermek a házban, azzal enyhítettem a hiányt, hogy körülnéztem az itt tárolt ruháik között. Egyébként mindig ők azok, akik, mikor hazajönnek látogatóba, máris körülnéznek a ruhásszekrényemben, hogy aztán biztos kézzel kiválasszák és "kölcsönvegyék" a legkedvesebb ruhadarabjaimat. Most én is viselem az övéket.
- Még Münchenben, tehát már majdnem egy hete, vettem magamnak egy csokor virágot. Itthon kétfelé osztottam, az egyik rész az íróasztalra került, a másik a konyhába. Hihetetlen öröm minden nap cserélni a vizet, visszavágni a szárakat és időt szánni rá, hogy egyszerűen csak gyönyörködjek a szép virágokban.
- Megkezdődött a tökszezon. Tegnap a férjemnek vendégei voltak, amolyan férfiösszejövetel, késő estig ültek odakint a tűz körül. Nekem nem kellett készülnöm semmivel, de megleptem őket egy nagy fazék frissen készült, forró töklevessel. Nagy örömöt okozott, először is nekem, talán éppen azért, mert nem volt kötelező elkészíteni.
- El sem tudom mondani, milyen rendetlenné tudnak válni időnként a polcok a fürdőszobában. El sem tudom mondani, milyen boldogság, amikor végre eldöntöm, hogy rendbeteszem őket. Mikor elpakolok mindent, amire nincs is szükségem. Mikor újra látom, milyen kevés az, amire valójában szükségem van a szépséghez.
- S végül: a frissen ültetett őszi virágok a bejárati ajtó mellett a régi kosárban! Ennyi őszi díszítésre futotta eddig az erőmből. Mindig mosolyra késztet ez a szerény szépség, amikor hazaérkezem. Minden olyan szép!
