Szerdánként megosztok egy listát arról, amit az elmúlt napokban láttam, ami tetszett, amit olvasok, amin gondolkodom. Ez lesz az én heti hirdetőtáblám. Mert azt vettem észre, még akkor is, amikor egyáltalán nem tudom éppen szeretni az életemet, mindig találok valamit, ami mégis tetszik. És ezek a dolgok érdemesek a megemlítésre.
- Arany. Az elmúlt napokban a szokásosnál több aranyló dolgot láttam. Vasárnap reggel egy arany csíkot a előszoba padlózatán. Hétköznaponként már dolgozunk ilyenkor, szinte soha nem látjuk a nappali ablakán át beszűrődő napsugarakat. Egy késő esti séta alkalmával láttam egy aranyfát. S egy környékbeli termelői vásárban vettem öt kilogramm aranyalmát, ebből el is készült tegnap huszonkét kis üveg narancsos birsalmalekvár.
- Szép tárgyak. Még nyáron vettem egy kézzel varrt textiltárcát. Franciaországban autóztunk a végtelen kis mellékutakon, s egy faluban megálltunk inni egy kávét. A kávézóhoz tartozott egy kézműves bolt is. Arra gondoltam, megveszem a tárcát ajándékba valakinek. Azóta több alkalom is lett volna odaadni, de soha nem éreztem úgy, hogy az adott személy valóban örülne neki. Hát persze hogy nem, mert ez a tárca az enyém! Én örülök neki a legjobban a világon. Bennem idéz fel szép emléket. Ezért néhány napja használatba vettem. Olyan, szép, mint egy kincsesláda, piros gomb van rajta és a belső szövet, ami kívűlről nem is látszik, valamilyen egészen különleges, aranyszálakkal szőtt anyag. Olyan drága dolgokat tartok benne, mint kis papírdarabok, gémkapcsok és néhány matrica.
- Hangoskönyv. Munkás napok vannak mögöttem s egy újabb lábon kihordott betegség. Mégsem érzem úgy, hogy nem volt időm a számomra fontos dolgokra. Ezt többek között úgy értem el, hogy mindig kicsit hamarabb indultam dolgozni, sietve készültem, hogy aztán megengedhessem magamnak a lassú autózást. Míg máskor híreket hallgatok ilyenkor vagy zenét, most inkább egy-egy hangoskönyvet a telefonomon. A parkolóban, ha maradt még néhány percem, elolvastam egy verset. Hazafelé pedig tovább hallgattam a könyvet s úgy éreztem, órákon át tudnék még autózni a hazafelé vezető kanyargós utakon az alkonyatban.
- Egyszerű dolgok. Az anyukám által főzött zöldségleves íze. A mozdulat, ahogy a férjem veszi a mérőszalagot, igazít egy kicsit a szemüvegén és megméri a talpamat, hogy új túrabakancsot rendeljen nekem. S ahogy, amikor megérkezik, miközben éppen az íróasztalomnál ülök, fel is húzza a lábamra. Apu, ahogy kinézek az ablakon és látom, tesz-vesz a kertben. A frissen vasalt világoskék blúzom. Hozzá a rozsdaszín sál. A lehető legkedvesebb kommentek a blogon. Egyszerű, szép istentisztelet, s ahogy hirtelen könnyek szöknek a szemembe, amikor elindulok az úrvacsora asztala felé. Egy falat kenyér a tenyeremben. Az a néhány pillanat, amikor tudatosítom magamban ezt az ízt, ezt a színt, ezt a látványt, ezt a gesztust, ami csak most és itt van, amikor tudatosítom magamban, hogy minden milyen szép.
2 comments:
Ami nagyon tetszett többek között, az a férjed törődése volt, amit tanusított irányodban. Nekünk nőknek tetszik ez a gyengéd igyekezet. Persze, a férfiaknak is a mi odafigyelésünk, mert nekik is szükségük van rá. Kölcsönös adáson alapul a jó kapcsolat, annyi más tényező mellett.
Szeretem a napfény és az árnyék bemutatását képeken is, és élvezni a tájban, lakásban is. A te fénycsíkod is magával ragadta a figyelmem. Szép téma fotózásra az egyszerűségével, visszafogott színeivel. Nem mintha nem tetszene a többi képed is, de egyet ki akartam emelni közülük.
Élvezd ezt az évszakot továbbra is, ahogy én is teszem!
Köszönöm 🤗🍂
Post a Comment