Friday, August 21, 2009

Még csak


reggel nyolc óra, de én már ki is vagyok nyiffanva. Még mindig, mint mindig pengeélen táncolunk reggelenként, hogy elérjük-e az iskolabuszt vagy nem érjük el. Olyan hat - hét percnyire van tőlünk a megálló és általában utolsóként futunk be a várakozó tömegbe. Ma olyan érdekesen alakult, hogy mikor Enikő felszállt a buszba, még minden rendben volt, de mikor integetni akartam, hát látom, hogy keservesen sír...közben elindult a járgány. Mint egy olimpikon rohantam haza, két perc alatt megtéve az utat, fel a lakásba az autókulcsért (a jogsit azt hiszem, itthon felejtettem), be az autóba és hát szép 60-70-essel elaraszolgattam az iskolába. Ott is rohantam egyet és pont akkor értem oda az osztály elé, mikor Enikő még mindig sírva éppen be akart menni. Míg levegő után kapkodtam, kiderült, hogy két darázs megcsípte a lábát, pont abban a pillanatban, ahogy beszállt a buszba...ha az őserdőben laknánk, és nem Németország közepén, azt is mondhatnám, egy termetes kígyó harapott a lábába, annyira szimmetrikusan kapták el. Szóval így. Jó, hogy elmentem, mert szegénykém nem tudta volna elmagyarázni, ugyan mi búja-bánata van, s igaz ugyan, hogy egyelőre vegyes érzelmeket táplál az egész helyzet iránt, de azért alapvetően - holmi darázscsípéses esettől eltekintve - jókedvűen indul reggelenként, akárcsak Vackor :), az első bééébe.
Ui. S még én panaszkodtam, hogy nekem sehogysem megy a reggeli futás...

7 comments:

Klári B. said...

szegenyke. es szegenyke te. latni, hogy a lanyod sir es nem segithetsz azonna rajta. amugy orulok, hogy alapjaban veve szereti.

kacskaringopia said...

Mikor Ausztriában nyaraltunk rengeteg darázs volt minden felé, engem is megcsípett egy..:-(, ezek szerint nálatok is ez a helyzet, szegény picurka...

Jade said...

Szegenykem!

natikrisz said...

Micsoda lelekjelenlet! Oszinten nem tudom, hogy en mit tettem volna a helyedben!
Orulok, hogy tudtad mit kell tenni :).
Marta, the Super(wo)man!

Gyöngyi said...

Sajnálom Enikőt :( az a legjobb hogy olyan jó anyukája van, aki azonnal tudja mit kell csinálni.
Én is voltam olyan helyzetbe hogy rohantam az iskolába, csak nem sírás miatt, hanem a tornazsákot vittem a fiam után :)
Mielőbbi gyógyulást !

Tücike said...

olyan ez mint a filmekben, amikor a szuperanyuka bepattan a kocsiba, és hamarabb odaér a sulihoz mint a sulibusz, csak hogy a picikéjét segítse.
nem semmi.

márta said...

Jappersze! :) Amúgy máskor is csináltam már ilyen, emberileg lehetetlen dolgokat, de csak akkor, ha a gyerekekről volt szó. Normális esetben olyan lusta és kényelmes vagyok, mint Garfield, a macska. :)