Tuesday, August 11, 2009

Nem azt


mondom, hogy közeledik az ősz, de néhány előhírnökét mindenesetre elcsíptük s hazahoztuk asztali dísznek, a rajtuk levő pici esőcseppekkel együtt. Az én okos kicsi lányom pedig azt mondja, látott egy olyan nénit, aki pont olyan mint én, csak neki teljesen más volt a haja és teljesen más volt az arca.
Én az ilyesmit teljesen el tudom képzelni amúgy. Emlékszem, mikor egyszer egy óvoda mellett mentem el és megszólított egy kisfiú...tudni akarta, hogy én vagyok-e az anyukája. Ezek nem mosolyognivaló dolgok, mert a gyerekek nem úgy nézik a hasonlóságot, ahogy a felnőttek...hogy hogyan, én sem tudom, mert sajnos rég voltam gyerek és elfelejtettem.

5 comments:

iri said...

Bizony jon az osz,mar erzodik a levegoben,a levelek szisszeneseben,na meg a fecskek is gyulekeznek.

Mike Adina said...

már jön az ősz? a színes leveleket én is nagyon szeretem...

Anonymous said...

Én nem az őszre írok Neked! Én is észrevettem már, hogy néhányan látszólag egymásra nem hasonlító embereket látunk hasonlónak. És aztán mekkora élmény, ha véletlenül kiderül mégiscsak nagyon hasonlóak, csak nem úgy... Csak már nem is merjük mondani. Képzeld milyen ciki, mikor valaki még 42 évesen is tud úgy látni, mint egy kisgyerek... pedig belül jó ám nagyon, csak meg kell tanulni rejtőzködni... :) de hát melyikünk nem rejtőzik? Ki ezért, ki azért...
Uff! én beszéltem :)

Babi néni said...

Nekem rendszeresen vannak ilyen dolgaim. :o)

Középiskolában félévkor jöttem rá, hogy a Kinga és a Brigi két külön lány. Utólag nem értem, hogy miért hittem mindkettőjüket Kingának, mert Kingának szögletes arca és festett haja, Briginek meg hegyes álla és igazi szőke haja volt. :o)

Fiam-11-et először vittem óvodába és amikor mentem érte, elcsodálkoztam, hogy miért van rajta idegen ruha - amíg rá nem jöttem, hogy egy másik kisfiút hittem az enyémnek. :o) Na, ez már vérciki! Még jó, hogy nem a játszótéren cseréltem el őket. ;o)

kakukkfióka said...

Ez hátborzongató! :) Érdekes! Velem is megesik, hogy látok erősen hasonló embereket, akiknek csak a gesztusai, beszéde ugyanolyan, és az az érzésem, hogy ismerem, pedig nem. De előfordul, hogy két ember keverékét pillantom meg. (és levonom a következtetést ---> ha őket kettejüket összekevernénk, akkor őt kapnánk eredményül :) - elég szürreális gondolat...)