felfújtam magam, mint egy mérgespulyka. Matekezünk ugyanis. (Nem passzióból, nyilván.) Tehát. Adott egy olyasmi feladat, hogy például: Egy iskolakoncerten 285 néző vesz részt. Egy következő, kettes számú iskolakoncertre 84 lelkes nézővel több megy el. Kérdések: 1. Hány néző megy el a második koncertre? 2. Hány néző vesz részt összesen a két koncerten?
Miután hosszas türelmes, majd (bevallom férfiasan,) mind türelmetlenebb magyarázgatás után is azt látom, nem és nem érti, s egyhamar nem is fogja érteni az egésznek a lényegét, kiderül: ő úgy képzeli, hogy az a 84 ember, aki pluszba jött el a második koncertre, az csak bepillantott a terembe és tovább is állt. Tehát nem kell őket beszámolni sehovase. És különben is nincs értelme ennek az egész összevissza számolgatásnak, mert igenis sokkal érdekesebb elképzelni, milyen számokat játszanak a koncerten, milyen ruhába vannak felöltözve az emberek, és igenis sokkal érdekesebb azon kuncogni, hogyan lesz lassanként lilaszerű az édes jó anyja feje. ( Jean, hozza ide kérem a vérnyomáscsökkentőmet! )
7 comments:
Vajon nem o anyja leanya?
Akkor én kiélvezem az édes óvodai éveket...:-)
iri gondolata fogalmazódott meg bennem is... a kicsi Márta, ahogy elveszik a részletekben :)
Gyere át hozzám a limonádédért!!!:-)
hat igen... vegul sikerult? alakitsd at neki esetleg kisebb szmokra, mondjuk szulinapi bulira vagy mit tudomen, es utana annak alapjan kerd, hogy csinalja meg. Tudom, azok a szoveges feladatok kesz kin tudnak lenni, azoknak akik nem szeretik oket, vagy nem ertik, de ezeket muszaj megtanulni, mert ha nem kesobb nehezebb lesz, es meg nagy koraban is hasznat veheti e tudasnak.
:))
Bár, ha majd találkozom ezzel a problémával, valószínűleg én sem fogok ekkorákat mosolyogni rajta, mint így tét nélkül.;-)
Igyál meg velem is egy pohárkával!;-)
Utólag én is könnyesre nevettem magam...:)
Post a Comment