strandon. Ez azért hírértékű, mert kifejezetten nem szeretek strandra járni. A tenger az más. Ott tágabb tere nyílik a képzeletnek. A városi strand alig van nyitva amúgy, ugyanis itt elég hűvösek a nyarak...viszont ma volt vagy 35 fok, tehát muszáj volt elvinnem a lányokat. Jó volt nagyon. Aki él és mozog, mindenki ott volt. Az autójuk is ott volt, de most strandolásról van szó, nem parkolásról. Találkoztunk: az összes osztálytárssal és szüleikkel, a szomszédos biztosítóiroda vezetőjével és kedves családjával, a barátnőmmel, a focicsapat tagjaival és szüleikkel, a logopédus családjával s olyan is ránkköszönt, akit soha életemben nem láttam, pedig jó az arcmemóriám. Tetszett, hogy arab hölgyek is hozták a gyermekeiket. Ők közben hosszú ujjú, földig érő ruhában, fedett fejjel üldögéltek...amúgy szerintem nagyon szépek, mindig megcsodálom őket és a szép ruháikat is.
Minden pici helyen ült valaki, a medencékben több ember, mint víz, a büfénél elképesztő hosszú sor (persze, mi is végigálltuk)...Jó volt nagyon. Én jobbára a víz szélénél álltam és próbáltam a háromfele nézve felvigyázni a gyermekeimet, fél szemmel azért néha a csomagokra is rápillantva. S ha mindezért titokban hálát vártam volna esetleg, csalódnom kellett, mert a végén megharagudtak rám a gyerekek és morogva indultunk haza, hogy ugyan miért nem ígérem meg, holnap is feltétlenül megyünk és visszük magunkkal a barátnőiket is.
Végül is lehet róla szó, nincs nekem kőből a szívem. De csak két esetben:
1. ha hirtelen lazaanyuka lesz belőlem és nyugodtan fogom olvasni a könyvemet, míg az összes, akárhány gyerek ügyesen vigyáz magára a vízben
2. vagy lesz hirtelen még vagy két pár szemem, ennek mondjuk kicsi az esélye, de
3. az is lehet, titokban gonosz leszek, és abban reménykedem, mint a viccben mondta vala az északi ember, hogy az idei nyár éppen mára esett s nekem nem kell többet idén strandra menni.
9 comments:
Jó hírem van, hozzánk szombatra érkezik nyugat felől egy hideg front. Talán nálatok korábban ott lesz:)))
Az a bizonyos viccbeli ember nem tudom, mennyire volt északi, mert Csíkban lakott, ahol akkor épp egy szeredára esett a nyár...
Nem vagy egyedul, en sem szeretek strandra jarni. Ahogy mondod, a tenger az mas...
Hát üdítő volt olvasni... Várom a holnapi beszámolót is :)
Hat az a harom pont nagyszeru!....
hat akkora tomegben nehez felugyelni a gyerekeket. Nem tudom anyu hogy csinalta, mikor Balyokra mentunk, sot, hogy engedtek el minket sokszor nelkuluk a strandra delelottonkent. Igaz, hogy mar novogettunk es a nagyobbak vigyaztak a kicsikre, es jottek velunk uszni tudo unokatesok. No de az teny, hogy a csoportommal biztos nem mennek strandra, nem tudom annak idejen hogy vittek minket, ovodasokat az ovonok a tengerre, es hogy nem feltek.
Józsi, látszik, hogy kezdek elészakiasodni, de azt hiszem, tényleg neked van igazad.:)
Klári, nem tudom...ha jól belegondolunk, tiszta csoda, hogy még megvagyunk. :) Ha nem lett volna akkora tömeg, talán én sem figyelek olyan görcsösen, de így mind attól féltem, véletlenül meglöki őket valaki és nem tudnak felállni...no meg az is a baj, hogy túl élénk a képzelőerőm.
Ha nem vagy laza anyuka, akkor még nagyobb elismerésem :) Én azt hittem, csak laza anyukaként lehet túlélni 3 ekkora gyerek felcseperedését... mivel én már hulla vagyok :) De akkor összeszedem magam ;)
:) Most a nyáron, hogy napköziben voltam felügyelő, elvittük a gyerkőcöket a miskolci barlangfürdőbe. Kicsit ijesztő volt a dolog, mert azért vagy 30 kiskorú ilyenkor rendesen meg tud "vadulni". :) Jó, tudok úszni elég jól, de az csak önmagam víz fölött tartására elegendő... A kis embergyerekek, meg az én hátamon szerettek potyautazni. :D
Post a Comment