sem lehet olyan jól örökharagba keveredni, mint néhány fel nem mosott lépcső tényállásán. De tényleg, én ezt tudományosan megfigyeltem. Eddig kétszer laktunk olyan helyen, ahol a lépcsőház takarítása közös feladat (lett volna), és mindannyiszor létrejött az a jelenség, mikor a kezdetben sülve-főve együtt kávézó szomszédok és szomszédasszonyok egyszer csak már nem is szólnak egymáshoz, mert állandóan azt érzik, hogy ők többször felmosták a lépcsőt, mint a másik, még akkor is, ha nem.
Mondjuk én szerencsés vagyok, mert ritkán érzek bárki irányába olyasmi késztetést, hogy sülve-főve együtt legyek vele, így kevésbé is fenyeget a koszos lépcsők okozta lelki törés. Csak nevetgélek magamban, hogy bár jelenleg csakis engem érint ez a téma - lévén hogy a mi szembeszomszédjaink azok akik kb. hetente kétszer csöpögtetik végig a lépcsőket mindenféle ragaccsal s észre sem veszik - mégis a többi pedáns lakó esett örökharagba velük. Én tulajdonképpen hálás vagyok, mert egy tízperces pluszmunka árán ilyesmi érdekes megfigyeléseket végezhetek, sőt le is írhatom, s ráadásul még attól sem kell tartanom, hogy bárki érintett véletlenül elolvassa majd, vagy ha igen, érteni úgysem fogja.
8 comments:
Nálunk is közös lenne, de nem hogy versenyeznének ki szorgoskodik többször,hanem senki sem csinálja
Ja, ugyanezt akartam én is mondani...:) Mindenki arra vár, csinálja a másik, mert ő már sokszor, sokkal többször takarított. Felnőtt, intelligens emberek képesek ilyesmit apróra számon tartani, vagy teljesen figyelmen kivül hagyni. Vicces és általános jelenség.
Sajnos a beke gyakran ilyen gyerekes konnyen megoldhato dolgokon mulik
Lista-lista-lista. :o)
Már Szabó Magda regényében a Születésnapban is szerepel, hogy a mosókonyha használatát a kifüggesztett listán lehet megnézni. :o) Ha le van írva, meg kell csinálni.
Persze a csöpögtetést és a fenyőtüskéket azonnal "el kell intézni". :o)
arra emlekszem, hogy mig Zilahon laktam, ott is volt egy ido, amikor nem volt takaritono fizetve, hogy tiszta legyen a lepcsohaz, hanem mikor ki takaritott, viszont mindenki csak a maga szintjetol lefele takaritott, ritkan jott fel a legfelso emelettre, igy mi a negyediken takaritok takaritottunk a legtobbet. Bevallom, nem mindig szivesen takaritottuk vegig a lepcsohazat, de aazert orultunk ha valaki latvan munkankat, megdicsert, es akkor maris nagyobb orommel tettuk.
:) Ugye milyen fontos téma ez.
Itt úgy van, hogy mindenki a saját emeletén és a tőle lentebb levő lépcsőfordulót kell takarítsa, tehát nekünk a földszintig. Az egy emeleten lakók pedig megosztják a munkát elvileg. Amúgy csak hat lakás van és két emelet, ennyi emberhez még listát se érdemes írni...vagy ki tudja. Én inkább, üsse kő, feltörlök. Csak aztán meglepődöm, mikor kiderül, mások igenis még azt is számon tartják, én hányszor takarítok, s más hányszor nem. Szomszédok. :))))
Macid van már? :o)
Most már igen. Köszi. :)
Post a Comment