síelni. Nem is tudok. Nem is akarok. Tibi állandóan próbál rávenni, de ez pont olyan, mintha például Kukori arra kérné Kotkodát, hogy menjen fel egy nagy domb tetejére, kössön sítalpat a lábára, aztán vesse magát a mélybe, lesz ami lesz. Azért csak elmentem ma én is síelni, gondoltam, majd álldogálok a pálya szélén, meg fényképezek, ilyesmi. Fotózni nem sokat tudtam, mert valami iszonyat köd volt. Tibi is Sára persze ettől még vígan síeltek, én pedig elkószálván találtam egy jégpályát. Ugyan korcsolyázni sem tudok, de valamikor tudtam görkorizni, ezért béreltem magamnak korcsolyát...Annyira jó volt. Végre egy téli sport, amit én is szeretek, és nem kell attól félnem, hogy kitöröm közben a nyakam. Jó, a nagy esések itt sem kerültek el, de legalább vízszintes felületen kékítettem össze a bőrömet. ( Hátha hoz nekem jövőre az angyal egy 38-as korcsolyát.)
Monday, February 2, 2009
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
5 comments:
Nálunk ugyanez a helyzet!!!Néhány hete voltunk férjem kollegáival síelni,meg tavaly is.Mindig rá akarnak erőltetni,hogy tanuljak meg.DE nincsen hozzá kedvem,akkor meg minek?Magam is csodálkozom,hogy ilyen határozott vagyok ebben,hogy nem tudnak behúzni a csőbe,nem ez a jellemző rám.
Tavaly is,idén is ,én bevetem magam a havas erdőbe és túrázok,közben fotózok.Erről legutóbb írtam is 1 bejegyzést a blogomban.
Sajnos Ausztriában,ahol most voltunk,nem tudtam sehol korizni,pedig vittem magammal.Igaz,azt is már régen műveltem,dehát jó lett volna.
Szép ez a téli táj...
Én a ködöt is szeretem,erről írtam egy idézetet Fekete Istvántól.
Olvastam...:)
(Ki tudja, milyen jóból maradunk ki...)
:) en se tudok sielni es nem is vagyok biztos, hogy egy ilyen lab-kez-nyak toros jatekot ki akarok-e probalni. Na de a korocsolyat ket eve en is kiprobaltam. Sose szerettem a jeget de talan, ha kicsikoromtol megtanultam volna korcsolyazni, most menne. :)
Én úgy vágyom, Márta, a sízés meg a hó után!! Jaj... :-<
Remélem, lesz még rá alkalom ezen a télen... bár itt Segesváron most melegek vannak...
Olyan szép a tél! :)
Oh, nekem se megy a sieles... Tavalyelott kiprobaltam az ocsem noszogtatasara - aki profi sizo es ugy gondolta mindenki az lesz elso probalkozasbol - de rajottem az elso nap utan, hogy nem nekem valo. Ezert masnap tobbedmagammal kolcsonoztunk egy szankot. Ez nagyon bevalt egeszen addig, amig az utolso menetnel telibe talaltam egy padot... Harmadik nap orultem, hogy allok a labamon!
Post a Comment