A mai

...bocsánat, a tegnapi napom érdekesen alakult. A gyerekek kétharmada betegen itthon, és minden, ami ezzel jár - kicsi drágáim. Vártam az estét, mert szerettem volna háborítatlanul szomorkodni. Illetve hát nem háborítatlanul, mert a szomorkodásnak nem sok értelme van, ha nincs hozzá nézőközönség - gondolom, minden férfi rémálma, mikor pátyolgatni kell a kis feleséget, akinek fogalmam sincs, hogy mi baja. Vannak ilyen napok, de lehet, hogy csak az én esetemben. Szóval én becsülettel megsirattam mindent és mindenkit. Tibi elhalálozott pácienseit is, akikről eddig nem is tudtam, hogy léteznek. Mikor minden felesleges könnyet elpotyogtattam, még megnéztem a P.S. I love you c. filmet is. :) Most lett vége. Mindjárt megyek és kidobom ezt a szatyor használt pzs-t innen mellőlem...Szóval, én úgy gondolom, erre az évre teljesítettem az értelmetlen pityogás kvótámat, és most már tényleg megyek aludni, mert rég voltam már 18 éves, mikor meg sem kottyant egy jó kis éjszakázás.