eszembe jutott, miért is akartam én év elején mindenáron egy kertet...eredetileg egy pici, saját készítésű levedulazsákot szerettem volna ugye. Ezért ma - míg matekeztünk a gyerekekkel, és mivel ez nálunk csak úgy megy, ha fizikális és lelki valómmal én is ott vagyok mellettük, de azért nem is akarom hosszasan a ceruzájuk mozgását bámulni, mert elalszom - szóval közben elkészítettem ezt a kis zsákot. Szeretem. :) És akkor most így várom nagy örömmel, hogy ma este átfordíthassam a naptár lapját, mert a szeptember az olyan nagyon szép.
Esténként már időben kell(ene) lefeküdni a suli miatt, ezért nagyon ritkán jut idő hosszabb felolvasásra, de egy icipici mesére azért általában sort kerítünk. Aktuális kedvenceim a Mészöly Miklós mesék. Azokból is a leg-leg az A pipiske és a fűszál című, hát azt akárhányszor olvasom - és nagyon szépen olvasom ám fel- a gyerekek mindig nevetnek. Mondhatni, mindahányan pipiske-rajongók vagyunk, de legjobban azt hiszem, én. Akkor én most be is másolom ide, ha valaki esetleg nem ismerné, amolyan őszi ajándékul.
Láttatok már pipiskét?
Olyan apróka madár, hogy akár a markotokban is elférne. Barna a háta, fehér foltos a szárnya. Kint lakik a réten, bokrok alá rakja a fészkét.
Nagyon jókedvű madár. Ahogy felkel a nap, a pipiske is talpon van. Mint a nyíl, fölrepül a magasba, és ott dalolgat. Ha megunja, megint csak visszaszáll a mezőre.
Egyszer éppen a mezőn csicserikélt. Meglátott egy fűszálat.
— Nicsak, milyen nagy fűszál! Nagyobb, mint én! Mi lenne, ha kihúznám?
S mindjárt belecsimpaszkodott, elkezdte húzni erősen.
Odament a barázdabillegető és a tövisszúró gébics. Az egyik a farkát billegette, a másik a csőrét csattogtatta.
— Mit csinálsz, pipiske? ― kérdezték kíváncsian.
— Kihúzom ezt a fűszálat!
— Aztán miért húzod ki?
— Azért, mert nagyobb nálam! ― szólt hetykén a pipiske.
A két madár összenézett, elnevették magukat.
— Tudod mit, pipiske? Ha már kihúzod, húzd ki ezt a bokrot is, ez is nagyobb nálad.
A pipiske bólogatott.
— Bizony azt is kirántom, csak előbb a fűszállal végzek.
S húzta, húzta ― míg csak el nem szakadt.
Akkor egyszeriben hátrahömpörödött, és a fenekére csüccsent.
Azt hiszitek, mérges volt?
Cseppet se.
Talpra ugrott, s azt kiáltotta:
— Én is így akartam!
Aztán, mint a nyíl, fölrepült a magasba, és ott csicserikélt. Mikor megunta, visszaszállt a mezőre, és bebújt a bokor alá.
Ha a bokrot is kihúzta volna, bizony nem tudom, most hol aludna.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
7 comments:
Jujj, de gyönyörű! Mennyit kérsz a jogdíjért? Tutira koppintom, ha nem baj:-)
Csak nyugodtan, én is innen-onnan szedtem össze az ötletet...:) Még év elején Prágában láttam valami hasonlót és az a jó, hogy bármilyen horgolt mintával el lehet készíteni.
Nagyon szép a kis zsákocska,de hol a szája?
A mesét nem ismertem,tündéri!
Most olvasom Polcz Alaine könyvét,ami kettejükről szól.
Ja, akkor ez nem is zsák. Ez kérlek, egy ilyen virág vagy napocska. Nincs szája, teljesen körül van varrva. :)
Köszi, igen, így még én is meg tudom csinálni, aki egy horgolt mintát se tud. (Viszont vannak jó könyveim...)
Ez nagyon édes mese! Hol található egészben? Köszi az ajándékot!
Nekem egy nagyon régi könyvem van, egy mesegyűjtemény, pont ez a mese adja a címét, "Pipiske és a fűszál". Nem tudom, mostanában újra kiadták-e.
Kerestem a neten is a meséit, de nem találom.
Post a Comment