Egy régóta esedékes barátnős reggeli nálam...közben számomra kiderül, még mindig nem értem a hadarós német beszédet. Na mindegy.
Négy darab ölelés, kettő mikor jönnek, kettő mikor mennek...közben arra gondolok, milyen fura, hogy pont itt, ebben a rideg-precíznek gondolt országban kapok - számomra még mindig meglepetésszerűen - jó meleg öleléseket. Néha már én is adok. Ezt is meg lehet tanulni. Az ölelés az nagyon fontos.
Nem vagyok csevegős hangulatban, inkább lassan és keveset beszélek, de nem érzem, hogy ez baj lenne.
Mindkét barátnőm legalább tíz évvel idősebb, mint én. De hát ki számolja. Már régóta nem az évek, a szarkalábak száma a fontos. Tényleg. Mi a fontos?
...
Vagy húsz kiló gyönyörű, fényes gesztenye tevése-vevése az amúgy is kicsi lakásban. A gesztenyék a gyerekek örömére lettek kitalálva. És az anyukák örömére is, hogy legyen min gondolkozzanak, ugyanis ennyi gesztenye visszacsempészése az erdőbe jó kis gondolkoznivaló téma.
...
A zöld sálam kötésének befejezése. Ez én vagyok, rosszul sikerült frizurával, az új sálammal, háttérben egy szép, színes fával.
Ma kaptam egy pici doboz csokit. Már régóta nem veszek csokit magamnak, vagy csak nagyon ritkán. Viszont gyakran veszek másnak. Az ember nem magának vesz csokit, és nem magának ültet fát-virágot, és szerintem ez így pont jó.
Tuesday, October 6, 2009
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
7 comments:
Nagyon klassz lett a sálad. Ha erre jársz, innen is elvihetnéd a gesztenyét, amivel a bevásárlós kosaram van tele:-)
:) nálunk az oviban is állandóan gyűl a gesztenye, mostmár minen kosár megtelt vele. :)
Gesztenyékről már hallani se akarok;-)
Szép sál, jó a színe nagyon.
Szép a sálad, klassz a színe. Biztatásul még annyi, hogy a gyerekek előbb-utóbb kinövik a gesztenye-gyűjtő szenvedélyüket. Annak biztos, hogy örülünk...?
(Khm-khm, én azért veszek magamnak is csokit.)
Hát ami a csokit illeti én is veszek magamnak...:-)Mi most idén makkot gyűjtöttünk rengeteget, persze a gesztenye sem maradhatott ki!
Jó színe van a asáladnak, tetszik!-)
S hogy mi a fontos? mint ahogy ta is írtad: az ölelés az nagyon fontos, jó kapni (ölelést, csokit, bármit) de még jobb adni... és tényleg nem számít a kor, a szarkalábak meg még annyira sem...
A gesztenyék pedig: szerintem nem fognak visszakerülni az erdőbe, hanem nemsokára ott fognak szépen sorakozni a polcokon, ablakpárkányokon süni, baba, valamilyen állat formájában... éa majd kicsilányod egy újabb legszebb emlékkel gyarapszik: "tudod, mikor veled gesztenyebabákat gyártottunk"-)
Egy részéből mi is gesztenyefigurákat gyártottunk, van egy kupac, amiket Abigél rakosgat dobozból dobozba, meg időnként szopogat... de a maradék... Tavaly a lehető legtovább próbálta őrizgetni Szabolcs. Így hát be is penészedett... Idén ezt nem szeretném megvárni. De egyszerűen imádom akkor is :-).
Post a Comment