nappal véget értek az idei kerti munkák. Soha nem gondoltam volna, hogy megtanulok ásni, de megtanultam és szeretem is csinálni. Az eper át van ültetve egy másik helyre, mert jövőre az eper volt helyére tervezem a zöldséges kertet, hátha több sikerem lesz a mindenféle kis zöldségekkel. A remény hal meg utoljára.
Még hazahoztam a legutolsó virágokat. Néhány félignyílt, féligelnyílt rózsát, csokoládévirágot és milyen szép neve van annak a kis lilának...őszi bánatot.
Ez pedig egy cukkini. A cukkinibokrommal az úgy volt, hogy mikor ideje volt a virágzásnak, virágzott is ezerrel, de a csigák mind megették...ezért csak most tudott végrevalahára teremni egyetlenegyet, de annál szebbet. Azért olyan szép, mert minden igyekezetét ebbe az egybe tette, és mert a miénk. Mindig a miénk a legszebb.
Thursday, October 15, 2009
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
4 comments:
hamarosan, azaz tavasszal kb. majd érdekelni fog, hogy is állnak a dolgok a zöldséges kis konyha-kerttel, vagy mi a becsületes neve. számítok rá, hogy a tapasztalaid nekem is használnak :D
Nem mondom, jó helyen keresed a hasznos tapasztalatokat...:))
az a cukkinis kép is nagyon szép!
A lilát őszi bánatnak hívják????Nem is tudtam!Szép és szomorú....
Én csak törpe évelő őszirózsának ismertem....
Post a Comment