Saturday, May 5, 2012

(nemvers)

egyetlen
kicsi almafánk fokozatos virágbaborulásának történetében
a kezdet vége és a vég kezdete
ha jól számolom
egyetlen nap reggelétől annak estéjéig tartott
hogy mi
egyfajta szerény hanamit ünneplő ittlakók
el ne felejtsük
a szépség mulandóságát
(vagy inkább
a mulandóság szépségét?)


8 comments:

VRJúlia said...

Anyától anyának nagy ölelés. Én küldeném,szeretettel.
Júlia

aarkus said...

(devers)
(nagyonis)

iri said...

Oh ez nagyon szep gondolat, meg versnek is!

Katalin said...

gyönyörű a cseresznyefavirágzás, érdemes nézni
szép
szépen írtad,
mégha egyetlenegy fácskáról is lenne szó:)

Piroska said...

Szeretettel osztok meg egy dijat, és küldöm neked. Nálam olvasható.



...és boldog anyák - napját:)

Éva said...

Jaj, az a piros zoknis kis láb a fán!:-)

Éva said...

Igenis vers!Folytasd!:-)

Gonda Hajnalka said...

Gyönyörű, ahogyan a fehér apró szirmocskák még utoljára megtapadnak a hajszálakon...szépségük nem csak a fákon és fák alatt.., de ha nem lennének ennyire törékenyek, akkor hajpántot készítenék belőle....