pont olyan gonddal, kitartással és szeretettel gyakorlom minden innen-onnan összekuporgatott szabad percemben - a helyes gyorsaság, a jobb kéz, a bal kéz valamint a pedált kezelő láb összehangolásának előrelátható sikerességébe vetett különösebb remény nélkül - a jövő heti zongora-házifeladatomat, mintha ennek legalábbis jövője, tétje és értelme lenne - hogy aztán majd az egyetlen nem családtag személy előtt, akinek jelenlétében a magam szerény módján zenélni merek, annak a kevésnek is, amit tudni fogok, lámpaláz okán legalább a felét rosszul adjam elő.
Thursday, May 3, 2012
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
7 comments:
:)))én meg a körmondataidat szeretem (gondolkodásra késztet, hogy "miről is van szó?":)))
Szerintem mindennek van jövője, tétje és értelme...ami örömet okoz a szívünknek...! A bátyám nálunk szintén a zene szeretetének él....zongora, szintetizátor és harmonika az édes hármasa...
szép darab nagyon, egyszerű és szép!
egyik kedvenc zeném, csak más hangszerelésben (vonósban, és kánonszerűen)...annyira felemelő-tisztitó!:)
jaj, mindjárt veszem is elő a hegedűmet a sarokból!:)
ez a fénykép,Márta, ez a fénykép...!
Igen, számomra is az a kép... Annyira te vagy benne.
:)
Post a Comment