Az egyiket hajnalban, a fürdőszoba nyitott ablakán át, fésülködés közben, mialatt a tehéncsorda halkan dobogó léptekkel vonult ártalmatlanul és kedvesen az udvarunk mögött, a réten át, a templom irányába.
Érzem, hajnali falucska lettem,
Szelidség nyugodt tehenei
Ballagnak belőlem az Ur kegyelmének
Friss és térdigfüves legelője felé.
(Komoly lett már)
A másikat délután, mikor verset kerestem Sára házifeladatához. Rátaláltam a Mama francia fordítására, de mivel úgy nem értettük, felolvastam magyarul. Öreg hiba volt. Mert aztán nem azért kellett teljes erőmmel azon iparkodnom, hogy ez a semmiből, hirtelenül és érthetetlenül elárasztó meghatottság végül is ne zokogás formájában törjön elő, mert szégyellnék sírni mások előtt, nem szégyellek. Én csak attól félek, ha egyszer elkezdem, soha többé nem fogom tudni abbahagyni, és ezt nem engedhetem meg magamnak, már csak azért sem, mert most már az örökös teregetés-pakolgatás közben ha labdázni hívnak a gyerekek, nem mondhatom, hogy dolgom van - majd később. Ismerik és idézik a verset, mert a vers szabad, mindenki úgy értelmezi az életére, ahogy akarja.
16 comments:
olyan sírás ez, ami megerősíti a szemeket és acélszállal vonja a gyönge szívet:)*
ez most olyan...olyan jó volt.
Értem, értem! Könnyeket fakasztó kapocs a vers itthon és otthon között...
Mintegy játék... Próbáltam párosítgatni a zoknikat!:-)))
"Mint egy..." Legyek már egyszer figyelmesebb gépeléskor, ne utólag gondolkozzam azon, hogy javítsak vagy ne, hagyjam úgy, vagy ne...:-)
(Meg)intett és érintett a szavad, mint sokszor. Köszönet érte.
:) szép volt ez így!!! nagyon!!
a zoknis kép annyira sokatmondó nekem...:) jaj, el is feledtem, mennem kell teregetni haha :D:D
Koszonom!
" Amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt,
amit szivedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt" (Biztató)
Nagyon köszönöm a megértést, a visszajelzést. Nagy honvágy fogott el hirtelen, pedig amúgy nem szokott...
Akkor tévedtem... Én többször vélek kiolvasni a soraid között honvágyat, vagy valami vágyódás-félét, ami ezek szerint nem a "hon"-nak szól.:-) Azt írod, hogy nem szokott gyakran elkapni.
Gondolom, ott az otthonod, ahol a legszűkebb családod.
Alapvetően jól érzem magam mindig éppen ott, ahol vagyok (sokat költöztünk, jó hasznos kis tulajdonság ez)...de a "Mama" bebizonyította, hogy van, amiről még én sem tudok.:)
Értem, amiről írsz....
Mosott ruhákat teregetve
játszik a fény.
Látszik, amint
fehér sziluettje
a kötelekre csípteti
a feszes anyagot,
a derengő tegnapot,
a fák nesztelen szelét.
De ahogy felhajtod
a ruhák szélét,
hogy tetten érd,
eltűnik, maga után
hagyva valami halk,
reneszánsz zenét.
Reviczky Krisztina: Árny
(Bocs', szerző és cím utólag!)
De szép...köszönöm.
Post a Comment