Mindez nem akadály. Csak a kíváncsiság, a lelkesedés, a kitartás hiánya lehetne leküzdhetetlen akadály. Veszteségeink mindig saját magunk, vagy valaki más, akit szeretünk kíváncsiságának, lelkesedésének és kitartásának hiányai.
Legutóbbi fotós gyakorlatommal: egy színes kép fekete-fehérré való átalakítása - napokig bíbelődtem. Az a sok árnyalat, ó!
Viszonylag modern kamerám van, mert viszonylag modern világban élek.
Csak én leszek benne mind kevésbé korszerű. Ezért, ha csak ülök és elnézek a semmibe, nem érdemes semmi rosszra gondolni.
Valószínüleg épp azon töröm a fejem, hogyan képezzek fényt egy egyszerű kávésdobozzal.
14 comments:
Márta, még nincs veszve semmi, Csináljatok camera obscurát fényképezés nélkül! Mi egyszer az iskolában megcsináltuk a gyerekekkel fotókartonból, de kartondobozból sem lehetetlen.
(a gyerekeimnek azóta is az egyik kedvenc játéka)
Egy kockát hajtogat+ragaszt az ember, pl. fekete szigszalaggal az éleknél, hogy ne szökjön be a fény. (mi 20X20-ast készítettünk). Az egyik oldalára ablakot vágunk, ahova pauszpapírt ragasztunk, a szemközti oldalba meg kicsi lyukat szúrunk, aztán lehet nézni a fejjel lefelé fordult fény-képet a pauszablakon, ha hó napfényes látvány felé fordul az ember.
Persze lehet, hogy érdemes takaró alá bújva nézelődni, hogy kontrasztosabb képet lássunk, vagy egy kartonnal csőszerűen meghosszabbítani a kocka ablakos oldalát hogy a cső végén (mélyén) a sötétben legyen a fényes pausz-ablak. Talán ez a legjobb megoldás, a legszebb kép.
A kép nem lesz maradandó így, de az élmény, az emlék igen :-)
(mármint nem hó napfényes (már elég volt a hóból) hanem jó napfényes)
A fotózáshoz nem értek, de a gyerek tündér!
Gyönyörű az a felső kép/lány.
Szeretem a szabadidőd eltöltésének módjait: zongora, kórus, nyelvtanulás, fotózás...A felsorolás nem teljes. Vannak benne egyedül is csinálható tevékenységek, de vannak olyanok is mely elmozdulás a közösségek felé.
Idejárok feltöltődni és tanulni: pl. a lyukkamerás fényképezést. Utána kellett járnom a neten is és L.M. Zsuzsit is figyelmesen olvastam.
Vannak bőven hiányosságaim.
A "vissza a kezdetekhez" kívánalmat megértem, és itt jelzem, hogy nagyon szép a Kicsi!
A képeiddel már nagyon sok apró örömöt szereztél nekem.
Biztos, hogy van hozzá tehetséged, mert számomra a kamera mögött álló ember mutatkozik meg bennük, aki hasonlóan néz a világra, mint én.
Köszönöm nektek!
Zsuzsi, camera obscura-nk, ilyen nézegetős, volt már, de teljesen igazad van, csinálunk még egyet, ha már világnap...:)
Milyen nagylány! Nagyon aranyos ez a kép róla! Szép napot nektek!
ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ ha én így tudnék fényképezni. :D Ilyenkor mindig az az érzésem támad, semmihez sem értek. :D
Én annyira szeretnék még egy kislányt! Ilyen kis kócosat, kedvest, érdeklődőt, álmodozót..
http://lomolitosblog.blogspot.ro/2010/02/lyukkamera-kavesdobozbol.html?&ei=hG5wUdOrNISItQaIu4HABA?&usg=AFQjCNFfd0-KTd2eEp6PRRRhAQK87idolQ?&sig2=NX4GVqKi7XonCBx8olJXqA?&bvm=bv.45373924,d.Yms
Márta kedves, a fenti címen találhatsz egy kis segítséget a műszaki gondjaid orvoslására. :-)
Üdv!
Köszönöm! Ezt (és az összes többi leírást, amit a Google kidob:) már ismerem, - a kamera is megvan, sőt ígéretet kaptam régi fotós cuccokra is, úgyhogy lesz itt még valamikor valami...:)
Hova tűnt a Kicsi?
El.:)
(Semmi különösebb oka, csak úgy, elnézést érte.)
Post a Comment