Nekem nincs ki üzenetet írjon, s nincs kinek üzenetet írjak. Aki, akinek s ráadásul ennyire sürgőset! - semmiképpen sem. Illúzióim is olyannyira nincsenek, hogy tudom: ha abbahagynám ezen (talán) idejétmúlt, lassú blog írását, egy idő után haladna minden a maga természetes és emberi útján: a felejtésén.
Mikor úgy érzem, nem tudom, hol vagyok és hova tartok, visszatérek oda, ahonnan elindultam. A forráshoz, ahol még tiszta a víz. Az útkereszteződéshez, ahol eltévedtem. Bárhogy is alakuljanak a dolgok, mindig is a kicsi, elrejtett, izgalmas világokat keresem: egy-egy tökéletes szépségű virágot az erdő mélyén, taplógombát a fának azon oldalán, ahol nem látja senki, értelmes életet itt, egy kis faluban, a világ végén. Mindig is ott szeretnék leginkább hasznos lenni, ahol vagyok. Nem ott, ahol nem vagyok.
A többé-kevésbé modern zeneszerzők után pedig visszatértem a szonátákhoz.
Beethoven forever, classic forever.
17 comments:
Gondoltam, elmesélem a lúdbőrzést, amit kaptam a mai írásodtól... :-)
Márta, annyira vártam már ezt az újabb "üzenetedet" itt a blogodon, ahova sohasem sürgős íni, de amit mégis annyian nézzük meg gyakran(ha nem is tízpercenként, de naponta) mikor, mit is írsz... ;-)
Persze ez nem olyan, mint az sms, de mégis nagyon is üzenet. A második fele az írásodnak, például, annyira gyönyörű, és azt vettem észre, hogy sok szentnek, és nem közismert, szentéletű, egyszerű embernek is éppen ez volt a fő alapvetése és üzenete. Újra meg újra visszatérni a kezdeti motivációkhoz, (az első szerelem tüzéhez, ugye), a jelenben élni, és ott tenni a jót, azt vágyni, amit épp elém hoz az élet, az illúziók helyett... Ettől lett az életük egyrészt drágakő, másrészt életet fakasztó csoda...
Nagy áldás téged olvasni.
...a képek is lenyűgöznek mindig...
és ami pedig az idejétmúltságot illeti: pont emiatt hiánycikk a blogod. Tulajdonképpen a mondanivalód magva szinte mindig ugyanaz, de mindig másképpen mondod. Egyszerűen, tisztán, fontosat, egy nagyon sajátos hangon, időről időre... Pont ez a legjobb az egészben.
A blogom befejezésén már én is gondolkodtam! Elkezdéséhez előttem felszólaló drága Zsuzsi hozta meg a kedvem...szavaival egyetértek. Pont attól vagy különleges, mint egy szerényen megbújó taplógomba, aki csak a maga egyszerűségében, de annál szépségesebben éli boldog életét...tudván, hol vannak a gyökerek és olyan erősen kapaszkodva, hogy ez a rohanó világ sem tud kiszakítani onnan!
Persze van, aki szeret fontoskodni...telefontól képtelen elszakadni..., de ez nem te vagy!
Te ott és akkor vagy fontos, amikor valóban kell...
Legyen szép és izgalmas délutánotok a lányokkal!
Szia Márta!
Popper Péter "Miért siettél, ha elmaradtál?..."
"Ha én ördög lennék, és kapnék egy megbízást egy még nagyobb ördögtől, hogy tegyem tönkre az Isten által teremtett világot, pontosan azt csinálnám, amit most az ember: siettetnék. Gyorsítanám a fejlődést, az élményeket, az információkat, a történéseket, az érzelmi hatásokat, és mint tehetséges Sátán, pörgetni kezdeném a világot. És addig pörgetném, amíg ennek a pörgésnek a sebessége meghaladja az emberi agy élmény-feldolgozási képességét, az emocionális teherbírását. Amíg minden tönkre nem megy."
Naponta többször itt vagyok, és nézem, hogy írtál-e már! Még hogy felejtééés???:-D
Legszívesebben mindig ideírnám, hogy szeretnék már újat is olvasni, de nem akarlak sürgetni,zavarni a türelmetlenségemmel.
Hát várok türelemmel, te pedig azt hiszed, hogy nem így van, és akár abba is hagyhatnád.
Nme így érzem,és tudom, mások is gyakran itt kopogtatnak virtuálisan egy-egy új képet mondatot óhajtva!Száz szónak is egy a vége, én naponta akár több írást (a képekkel) is nagyon szeretnék!:-)))
...magam is, mint Éva -itt előttem
Kedves Marta,
Ha Eva megengedi,a szavait ismetelnem!:)
Ugyanaz,mint amit o es az elotte szolok leirtak!
Naponta tobbszori bekukkintas,lassuk,mara mi van?
Es ha van,azt tobbszor atolvasom,tehat tovabbra is orulunk Neked>:)
Szep hetveget kivanok,
Eniko
Köszönöm szépen!
Most is "bekukkintottam"!:-)))
Újraolvastam, amit tudtam.
Amúgy meg jó, hogy megerősítettek abban, ahogy gondolom a jelenléted az életünkben. Nem is kérdés, hogy más is így érzi.
Szeretem az adventi időszakot, akkor tudom, hogy naponta írod a kalendáriumot, és napi balzsam számomra akkor is minden gondolatod, a képek harmóniájával.Elég egy gyertya, egy mécses tőled... Sokszor azokból van a háttérképem, mert a végtelenül tiszta egyszerűségükre nagy szükségem van!
"... az vagy nekem, mi testnek a kenyér...s tavaszi zápor fűszere a földnek, melytől ittasul, éled a remény,frissül a lomb, s lesz egyre, egyre zöldebb...Irányt mutat mert ő maga a fény..."
...és folytathatnám...
... nekem sincs olyan nap, hogy ne látogatnék el ide hozzád...újat olvasok, vagy éppen régit újraolvasok...
...feltőltődni jövök ide mindig...
.... jól érzem itt magam nagyon, nagyon...
Szeretettel,
Piroska
Ha már esetleg nem lesz kedved írni, akkor legalább képeket tegyél fel, mert csodálatosak!
Én írást is szeretnék mindig!:-)
Köszönöm nektek!
Ha van telepátia( vagy mi a csoda), érzed, hogy a kistáblára kitűzött borítékon naponta elolvasom nevedet, címedet, rádgondolok az ismeretlenségben...ezek furcsa dolgok.Én azt kívánom,találd meg a kapaszkodót abban a világban, ahol most lenned kell, s ahova talán sokan vágyódnak is, add ki, ami a szívedből nekünk jár- mi tényleg gazdagabbak vagyunk általa.( Nem baj ugye, hogy többek nevében beszélek.)
Idevárlak, bármit hozol :)
Köszönöm, Júlia!
Én már úgy néz ki soha nem felejtelek el, eszembe jutsz a csészékről, a "hétköznapi" füzetemről, majdnem mindig, mindenről. Ha majd már nem lesz blog, újra olvasom az eddigieket, mert amit eddig írtál, már kifogyhatatlan erőforrás nekem.
Post a Comment