Friday, August 5, 2016

ábécé-

sorrendbe rendezve családtagjaim keresztnevét a következőképpen tudom feléjük leginkább kifejezni a szeretetem:
- veszek hazafelé jövet egy zacskó gumicukrot (de az is jó, ha elmegyünk ruhát vásárolni)
- kimegyek az udvarra focizni
- vegetáriánus lasagne-t készítek vacsorára
- kiporszívózom és lemosom az autót
mert a filozofikus hajlamú lányoknak valamilyen homályos oknál fogva direkt praktikus család adatik!
arra gondoltam, jól van. legyen akkor a vegetáriánus lasagne. ledolgoztam szépen az összes mai szokásos- és túlórát, majd hazafelé jövet bevásároltam. vettem padlizsánt, cukkinit, hagymát, fokhagymát, répát, gombát. itthon először is töltöttem magamnak egy fél pohár, a címke szerint 'kellemes, fiatalos, édes ízű' bort, majd maximumra állítottam füleimben azt a punk-rock-folk-jazz egyveleg zenét, amit mostanában hallgatok.
aztán órákig csak szeleteltem, kevergettem, mosogattam, rétegeztem.
vegetáriánus lasagne-t sütni nagyon lassú, nagyon hosszadalmas, nagyon fárasztó művelet.
mennyivel egyszerűbb lenne csak annyit mondani, hogy
hahó! van fogalmad róla, mennyire szeretlek?