Szinte biztos vagyok benne, csak nem tudom, miért pont ezt tartom észben, hogy ezt viseltem, amikor bemutatták a magyar mozikban a Keira Knightley főszereplésével készült Büszkeség és balítélet című könyv filmadaptációját, amit kétségbeesésemben mentem el megnézni amúgy, s a józan eszemet megőrzendő még akkor, miután hat hétig ki sem léptem a lakásból, mert egymás után lettek bárányhimlősek a gyerekek. Ez 2005 őszén történt, de az ing ennél jóval régebbi darab lehet, s már akkor sem volt új, mikor, már nem emlékszem hogyan, de hozzám került. Akárhogy is számolom, minimum, hogy nagyjából egyidős a lányaimmal, akik közül a nagyobbik éppen sikeresen leérettségizett s három és fél év múlva pont annyi idős lesz, mint amennyi én voltam, amikor ő megszületett, s amikor talán a kockás ing is az enyém lett.
Az évek során kicsit talán megfakult. De mind nagyobb és különlegesebb szeretettel mosom, vasalom, majd akasztom be a szekrénybe, s mivel - én nem értek hozzá, de állítólag - újra divatosnak számít, sose lehet tudni, ki fogja hordani legközelebb. Mert együtt használjuk már, a gyerekek és én.
A mindenkié. Emlékeket idéz és hordoz. Megőrizhető, megosztható és továbbadható.
Időtálló - mint az anyai szeretet.
6 comments:
Annyira szepen irsz :), szeretem olvasni.
Szép arcok :).
..én is "sziv"esen hordanám! :)
De szépek vagytok! Gratulálunk Sárának!
Szívből gratulálok! :) G.Eszter
<3
Post a Comment