Monday, August 19, 2019
"Muttis kleine Welt"
- állapította meg kedvesen
mikor így másfél hónap után, végre!
néhány napra hazajött s szétnézett
életem kusza kulisszái mögött:
vázlatok, gombolyagok, időpontok,
mosogatókagylón felejtett teástasakok,
s tervek, ígéretek, melyeket
nem mindig tudok betartani.
Ez itt kérlek, egy amolyan
one-woman show,
s a főhősnő hajlamos a felhők fölött járni,
már ami az álmokat illeti.
Néhány napra hazajött,
hozta a szennyes ruhával teli bőröndöt
hozta a szonátákkal tömött kottásfüzetet.
Zongorázott, míg sütöttem a bundáskenyeret.
Félig odaégettem, inkább őt filmeztem
kicsit titokban, maradjon akkorára is zene,
ha már rég visszament.
Összeborogatta az épp rendberakott szekrényemet,
kölcsönvette a legszebb pulóveremet,
kölcsönvette a kávéscsészémet,
s még mielőtt visszautazott,
valami csoda,
valami külön az anyáknak félretett
kegyelem folytán,
egyszer csak
feloldódott bennem
a szívemet összepréselő,
felhőként fölöttem lebegő,
napokon át visszafojtott,
későbbre tartogatott
sírás.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
5 comments:
♡♡♡
Mintha magamat látnám közel 20 évvel ezelőtt, amikor szennyessel telepakolt táskákkal vonatoztam Lugoj, Héjasfalva, Segedvár irányába... csak én zongorázni nem tudtam...
olyan ez az írásod, mint egy szonáta ...
és gyönyörű.
A legszebb vers,amit valaha olvastam!!!
(Judith a Balatonról)
Gyönyörű ez a bejegyzés is, ahogy a vŕge felé felfokozódik, és verssé sűrűsödik! És az is csodálatos, ahogy a te világod megsokszorozódik a lányaidban, és általuk majd a világban egyre inkább kiárad majd a "Mártaság" :-) - jobb hely lesz igy a föld!
Post a Comment