Tuesday, September 24, 2024

Belső fényképalbum-

-nak nevezem azoknak a képeknek a gyűjteményét, amiket látok, de nincs időm vagy nem akarom őket lefotózni. Nincs időm, mert útközben történnek, miközben suhan velem az autó. Nem akarom, mert olyan bensőséges, hogy szentségtörésnek érezném elővenni a kamerát, telefont. Néha feljegyzem őket később, elidőzve minden apró részletnél. Ez az én belső fényképalbumom. A legutóbbi képet benne vasárnap reggel láttam egy dombtetőn levő parkolóban. Egy lakókocsinak átalakított régi mikorbusz mellett egy nő ült egyedül egy kempingszéken, kezében egy csésze. A széket úgy helyezte el, hogy a völgy felé nézzen. Ott ült a felkelő nap fényében és nézte a tájat. Olyan gyönyörű kép. Van benne valami, ami megszólít, ami ott van bennem is: az utazás szeretete, otthonosság, a vágy, hogy a legapróbb pillanatokat is széppé tegyem. Bátorság.

Minden egyes nap ajándék és egyben egy kérdés is, ami válaszra vár. 

Minden amit látok, ami velem történik, szól hozzám, és válaszra vár. Én döntöm el, hogyan válaszolok a csendre, az ablakot verdeső esőre, egy bókra, az útközben látott képekre, egyáltalán látom-e őket. Hogyan válaszolok egy kritikára, vagy ha becsapnak. Hogyan válaszolok egy meggondolatlanul odavetett, kicsit fájó megjegyzésre, vagy ha a mellettem levőnek rossz napja van. Hogyan válaszolok az élet szépségére. Ha semmi más felett nincs is hatalmam, ennek az egynek a jogát és felelősségét nem veheti el tőlem senki.

A derűs, bizakodó, mindenben a jót is meglátó embereket sokszor felszínesnek tartják. Naivnak.

Pedig rosszkedvűnek és ironikusnak lenni a legkönnyebb. Kétségbeesni, panaszkodni, elkeseredni, visszavágni, feladni - mind olyan válasz, amihez nem szükségeltetik különösebb megerőltetés. Mondhatni, természetesen jön és érthető is.

A reményhez, megbocsátáshoz, nagylelkűséghez, az örömteli alkotáshoz és munkához már erő kell. 
Kitartás és hit. Elhatározás. Idő. 
Mint mikor valaki levélpapírt vesz elő, hogy válaszoljon egy üzenetre. 
S addig írja, ha kell, újra és újra, míg olyan nem lesz, amilyennek szeretné.

3 comments:

Anonymous said...

🤍

Betty said...

Szépek a képeid. :) Nekem is van, rengeteg, családról, macskákról, természetről. És mivel nem tudom őket bármikor nézegetni, vettem egy digitális fényképkeretet (kb. 10x15 cm-es méretűt), és gyűjtöm bele a képeket. Már használtam is, úgy is jó, hogy ülök előtte, úgy is, hogy megy és ha arra nézek, akkor nézem kicsit. Nem megy állandóan, de naponta többször bekapcsolom, és az is jó, hogy a régi pendrive-okat is elővettem és válogatok bele, így újra átnézem és gyönyörködöm azokban a képekben is.

Anonymous said...

Köszönöm! A mai bejegyzésedet és a vasárnapit is. Csordultig van a szívem - lelkem vele🙏
P.