Szinte minden kabát- és táskazsebemben van egy-két gesztenye.
A férjem is hoz minden nap ajándékba valamit, amit az ebédszüneteiben tett sétákon talál. Tudja, mennyire örülök neki. Egy külön tányért rendeztem be ezeknek a kincseknek: színes falevelek, makk, mogyoró, dió és természetesen még több gesztenye.
Ébredés után kimegyek a balkonra megnézni, mintha előadás lenne, a napfelkeltét. Ma reggel egy egészen élénk narancsszín sávval kezdődött a dombok felett, fölötte az ég mélykék sátor, a szemem láttára omlottak egymáshoz szelídülő, egymásban félénken felolvadó kontrasztokba.
Esténként, ha itthon vagyok és nem felejtem el, újra kimegyek, megnézni a naplementét is. Nézem, ahogy az ablakokban lassan felragyognak itt-ott a fények, s a hét órai harangszó után felkapcsolják a faluban s az összes többi kis településen a völgyben az utcalámpákat. Kedvem lenne mindannyiszor megtapsolni.
Egyik évszakban sem érzem ezt a túlcsordulást, amit csak ilyenkor, ősszel érzek. Az apró, ingyenes örömök túlcsordulását, bármerre nézek. A millió illatot, színt, hangot, amit csak ilyenkor lehet érezni, látni, hallani.
Ez életem negyvennyolcadik ősze, s még mindig annyira elvarázsol, mintha a legelső lenne.
8 comments:
pontosan így érzem én is, ennyi szín sosincs, ami ilyenkor csordultig: arany-rozsdabarna réz, és a vörös ezer árnyalata, és a telt sárgák, a tüzes narancssárgák, ...és nem csak a falevelek (óh, ahogy átsüt rajtuk a nap), és ahogy táncolnak röptükben, meg zsugorodnak csodás csavarba száradáskor, sőt a fák, bokrok apró új hajtásaik, amik a nyári dögmelegtől meghalt de őszi esőtől feléledt kedvükben növesztenek, ...és az avarhalmok puhasága , ...és a gesztenye nyirkossága a ujjaim között a zsebemben, ...a felhők ezerbillió arca, ...és a fények, ahh, a napfelkelte napnyugta nem tudom megunni, ujjongva lesem mindet és hálát adok a kilátásért, ami elém tárul az erkélyemről
és azt is nagyon szeretem, hogy minden évszaknak megvan a saját illatjellegzetessége: a TAVASZÉ frissfű-zápor-megforgatottföld- elolvadthó elegye a húsvéti virágillattal keverve, ... a NYÁRÉ a por, a strand, az esti kert a reggel árnyékba ivott kávé, az idegen városok, buszok illatai...az ŐSZ a nyirkos föld, az aludnitérő növények dunsztja, a csendes áztató eső, gumicsizma (és több könyvszag), ...a TÉLÉ a hó a szegfűszeg a sült gesztenye, száradó síruha, és főleg fenyő
Kedves Márta! Kedvem lenne most megölelni téged… gyönyörűen írtad le az varázslatosságát. Lerajzolódott előttem, Mint egy festmény, amit te látsz reggelente a balkonotokról…
Köszönöm.
Más: elkérhetem a receptet, ami szerint készítetted az alma-narancslekvárt?
Piroska
Megint gyönyörű írás született a tolladból, Márta! :)
Köszönöm.
Különösen ez a gondolat ütött szöget a fejemben, mert kb. fél órája valami hasonlót fogalmaztam meg magamban én is:
"......Az apró, ingyenes örömök túlcsordulása....."
Pont ezt éreztem, amikor a sok-sok hűvös-esős-ködös(-ázvizes) nap után ma két szárítónyi ruhát fújt szárazra a kertben a szél és hajtogattam őket be a kosárba....
Ez, ilyenkor októberben = AJÁNDÉK! :)
(Kriszti voltam a Dunakanyarból)
Szia Piroska, három birsalma termett a kertben, ezeket főztem meg két naranccsal, kb 600 g birsalma, kb 400 g narancs, ezeket felaprítottam, felöntöttem kb 300 ml vízzel, nem kell ellepje a gyümölcsöt. Miután megpuhult, botmixerrel pürésítettem és egy kis vaníliával illetve az egy kg gyümölcsnek megfelelő befőzőcukorral (500 g 2:1) még négy-öt percig főztem. :)
A pillanatok szépsége engem is gyarapít. Tegnapelőtt a túlparton sétáltam egy kicsit, s amikor a komp hazafelé hozott megpillantottam, ahogy a part menti bokorról lehull egy megsárgult levél, lebeg, s a megnyíló folyóban elmerül. Valami csoda volt az a néhány másodperc. Viszem magammal, mogyorók, makkok, gesztenyék, kövek és kavicsok mellé az emléket.
Köszönöm szépen kedves Márta! A lekvár színe csodás lett. Ki fogom próbálni🤗
Az én őszi kedvencem a vadludak vonulása. Mikor meghallom a hangjukat, futok megcsodálni gyönyörű repülésüket. A receptet köszönöm, kipróbálom. Üdvözlettel: Reni
Post a Comment