Minden olyan szép! #29

Szerdánként megosztok egy listát arról, amit az elmúlt napokban láttam, ami tetszett, amit olvasok, amin gondolkodom. Ez lesz az én heti hirdetőtáblám. Mert azt vettem észre, még akkor is, amikor egyáltalán nem tudom éppen szeretni az életemet, mindig találok valamit, ami mégis tetszik. És ezek a dolgok érdemesek a megemlítésre. 

 - Májusi reggelek. Múlt héten rendbe tettem a balkont. Tavaszi nagytakarítás a hosszú tél után. Kétszer is felmostam mindent tiszta vízzel. Elnyíltak a pitypangok a réten, s ezzel vége van a mindent beborító sárga porszezonnak. Bár, olvastam, ez utóbbi inkább a fenyőféléktől származik, de ezeknek sem vagyunk híján ezen a szép környéken. Reggelenként most már a balkonon kávézok, írok naplót. Lizzie macskánk reggeli rituáléja kapcsolódik az enyémhez: akármennyire is próbálom kivédeni, mindig megtalálja a módját, hogy felugorjon, félretolja a füzetet és befészkelje magát az ölembe. Majd elkezd nagy örömmel dorombolni. Irigylem a bizalmát, tanulok tőle ugyanilyen magától értetődöttséggel kinyújtani a kezemet azért, amit szeretnék az életben. Nem gondolkodni, hogy vajon van-e számomra itt vagy ott hely, hanem megfeszíteni az izmaimat és ugrani.

- Kávézó. Kicsit olyan érzés volt, mint amikor néhány évvel ezelőtt az egy éven át zajló projektem keretében megpróbáltam minden nap valamilyen különleges helyen meginni egy csésze kávét. Ugyanaz az érzés volt visszamenni egy kávézóba, amit még akkor fedeztem fel közvetlenül a munkahelyem mellett. Fél órával hamarabb indultam el pénteken, s újra betértem. Ezúttal teát rendeltem. A kedvenc helyem is szabad volt az ablak melletti asztalnál. Az első nap volt, amikor valóban jobban éreztem magam az elhúzódó betegség után. Spontán ünnep. Apró luxus. Nekem mégis sokat jelentett.

- Naplemente. Először csak a vörös fényt vettem észre bent a falon, majd kimentem a balkonra, utána ki az udvarra, fel a dombra, néztem, ahogy pillanatonként változnak a színek. Igazi dráma bontakozott ki az égbolton, s végig azt hittem, mindjárt rám szakad az ég. Ilyen bevezetés után mennydörgésre számítottam, villámcsapásra, zuhogásra. De az eső egészen halkan eredt el közben. Egészen finoman érték el a hideg cseppek a bőrömet. Van annál szebb, mint mikor az erő gyengédséggel párosul?

- Mi tetszett, mit szerettem az elmúlt napokban: 

orgonavirág a konyhapulton egy fehér porcelánkannában; külön tetszik, ahogy hullatja a szirmait, olyan szép, mint a konfetti; de mikor újra arra járok,  a férjem már mindent gondosan eltakarított; a szépség és a rend nem mindenki számára jelenti ugyanazt/ 

Mr. Darcy két napon át nem jött haza, két nap s egy éjszakán át vártam rá. Aztán egyszer csak megjelent. Azon gondolkodom, milyen kalandokban volt része. Nem tudhatunk meg mindent, amire kíváncsiak vagyunk. Még egy macska is misztérium, hát még az ember, hát még az élet./ 

Májusi esték: mikor már alig lehet látni valamit, kimegyek az udvarra és leülök a kerti ház mellett egy székre. Hallgatom a tücsökcirpelést. Az este hangjait. Nem csak a fülemmel hallgatom, hanem az egész testemmel. A szellőt. A bokrok susogását. A szomszéd ház ajtajának csukódását. A csillagok magányát. Mindennek külön hangja van, amit csak ilyenkor, esténként lehet hallani.