Tuesday, September 8, 2009

Anna

a barátnőm kislánya, egyidejűleg Sára osztálytársa. Ebben az évben volt az elsőáldozása (remélem, jól mondom), akkor horgoltam neki egy pici, fehér keresztet. Cserébe kaptam tőle egy fényképet, amit azóta a kincseim között tartok és mindig magamnál hordok. Mikor lefotóztam a két kislányt, éppen áldozatul esik Sára tanítási hajlamának. (Nem mindig könnyű egy jövendő tanító néni barátjának lenni.:)

7 comments:

Klári B. said...

es ilyenkor sara magyaraz neki? azt jelenti, mar meneget a nemet :) orulok, hogy talaltatok ott baratokat :)

Babi néni said...

:o)

márta said...

Sára mindenkinek magyaráz, aki engedi,:) és igen, egész jól beszél már németül.

Viki said...

:))

Gyöngyi said...

Nem hiába adta nekünk Isten a gyermekeket :) Én azt csodálom hogy milyen türelmes vagy ! Komolyan mondom, én nagyon sokszor kell kontroll alatt tartsam magam mert még most is elfogy a cérna néha :))

Monika said...

De édes ez a lány a kalimpáló kis lábacskájával és a nagy buzgóságban kiöltött nyelvével!!!:))

marika said...

örvendek hogy föltaláltátok magatokat itt!:)))