Már

múlt évben is el akartam menni a weimari Töpfermarkt - ba, de ez olyasmi program nálunk, ami jobbára csak engem érdekel, ezért elmaradt. Ma viszont sikerült elmenni és sikerült semmit sem venni, de nézni azért szabad és fotózni is szabad, és nektek is megmutatni persze hogy szabad...
Nincs is szükségem szerintem ilyen szép dolgokra, elég ha jól megnézegetem őket. Már így is épp elég gazdagnak érzem magam.
Albert Camus Közöny-ében egy halálraítélt emberről van szó, aki hosszú hónapokat tölt a börtönben a tárgyalás előtt. (S ezzel jól elmeséltem a könyv végét is, bocs.) Közben azzal szórakozik, hogy minden áldott nap visszaemlékezik a lakásában levő dolgokra. "Akkor végre megértettem, hogy egy ember, aki csak egyetlenegy napig élt, száz évig is élhetne, s nem unatkoznék a börtönében. Elegendő emléke lenne, hogy legyen mivel elmulatnia."
Hát nem tudom. A modern, ezernyi hírhez és újdonsághoz szokott ember nehezen hisz el ilyesmit, de ennyi szép tárgy végigszemlélése után én majdnemhogy elhiszem.
Akkor most egy rakat fotó következik, mert képtelen voltam csak egyet-kettőt kiválasztani.