Fő a pozitív gondolkodás, szerintem. Nagyon sokat olvastam a pozitív gondolkodás fontosságáról, és az egyedüli következtetés, amire jutottam: képtelen vagyok követni az ott leírt tanácsokat. Ezek a könyvek csak akkor hasznosak, amikor másoknak adunk tanácsot. Ahogy Oscar Wilde is megmondta: A jótanácsot mindig továbbadom. Ez az egyetlen, amit tenni lehet vele.
Az én mai jótanácsom pedig az, hogy tanítsuk meg a gyerekünket akkor is palacsintát sütni, ha mi reménytelenül nem voltunk képesek még megtanulni.
A közös munka eredménye. Szerintem nagyon szép lett.
6 comments:
:) Nagyon mosolyogtató, jó, igaz bejegyzés :)
Nem is olyan rosszak:-), én veled ellentétben profi vagyok, volt alkalmam megtanulni, ugyanis nálunk kiló számra fogy:-), szeretjük na...
N'lunk is volt ma palacsinta. :)
Tök jó a palacsintád. :o)
Ne nagy lángon csináld, hanem valahol a takarékláng és a nagyláng között félúton. Igaz, hogy így lassabban sül, de nem is ég oda. Ha már picit "rozsdásodik" a széle és a közepén nincs már folyósan nyers tészta, akkor kezdd el egy fakanállal vagy evőkéssel lenyomkodni és esetleg alányúlni, ha valahol leragadt. Az IKEÁ-ban lehet kapni szilikon bevonatú spatulát. A múltkoriakat azzal forgattam és nagyon jól bevált.
A palacsintasütőt minden tészta előtt kend át szilikon kenőecsettel, akkor lehet, hogy az egyszerű rázogatással is elválik.
Feldobni úgy kell, hogy ha már nincs letapadva és tud csúszkálni a serpenyőben, akkor egy hirtelen mozdulattal előre és felfele lendíted a sütőt és ugyanazzal a mozdulattal visszafele ki is rántod a palacsinta alól, majd elkapod. Az előnye a dobálásnak, hogy nem szakítod el a szélét. A hátránya, hogy az elején magas a félbehajtódó palacsinták aránya. :o)
Ne tegyél bele sok cukrot (inkább a töltelék legyen nagyon édes), mert attól is leéghet. Minél több a szóda benne, annál vékonyabb lesz (és könnyebben szakad), minél több a tej, annál nehezebb és vastagabb. Szóval fele-fele legyen inkább.
Nekem Magyar Elek Inyesmester szakácskönyvének receptje vált be, amit még nagymamámtól örököltem, akit nevelt fiaim palacsintás nagyinak neveztek el. :o)
Hozzávalók (kb. 20 db): 35 dkg finomliszt, 1 tojás, 1 ek. cukor, csipetnyi só és kb. 3-3 dl tej és szóda (lehet több is, a lényeg, csurogjon). :o)
Naháh,nálunk is palacsinta volt.Altairnak igazat adva,csak pici cukorral és az villannykályha 3as fokozatán sütöm,igaz óóórákba kerül,de nem ég oda-gyerekeim bánatára,hi!hi!- és mellette még lehet olvasni is.Kettö egy csapásra!S mikor már megúntam a "csoré" palacsinta sütést,almát reszelek bele és meg is van az almáspalacsinta.
Tudod, Márta, az ilyen mondataidért, mint itt az első bejegyzés is, például, - s amilyanakbőn a te tolladból-klaviatúrádból meglehetősen nagy gyakorisággal találkozik az ember - már érdemes volt bekapcsolni a gépet. És egyáltalán Jó napom van tőle. Köszi.
Post a Comment