Saturday, January 16, 2010

Sose kérdezd, kiért szól.

Ha szombat, akkor zongoragyakorlás és rajzolgatás. A háttérben pedig sok munka, hogy tényleg szép legyen az egyetlen nap a hétből, mikor nyugalom van és itthon vagyunk.




××××××

Közben szomorú vagyok, mikor nézegetem a haiti képeket. S hiába mondom sajnálkozva, hogy együttérzek velük, mert mi sem könnyebb együttérezni innen a kényelemből, a kis egyszerű zongoradarabokat hallgatva. Tenni is kéne valamit, azonkívül hogy imádkozom az ottani emberekért, meg hát együttérzek amennyire tudok, hát rákerestem a Magyar Baptista Szereteszolgálat honlapjára...(én őket ismerem, de az összes többi segélyszervezet jó és megbízható szerintem)...ők már kint vannak egy mentőcsapattal, és lehet egyszeri adományokat küldeni a földrengéskárosultaknak. Hamarosan elindul a "Fogadj örökbe" haiti programja is, sok lesz az árva sajnos, minden bizonnyal.
Mikor ilyesmi célra adok , abban reménykedem, hogy az én gyerekeimért is megtenné valaki, ha szükségük lenne rá.

××××××

Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens része, a szárazföld egy darabja;
ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.
(John Donne, 17. századi angol költő)

7 comments:

Monika said...

Szívemből szóltál......:(

Nyárády Károly said...

"Senki sem különálló sziget...minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel! Ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang! Érted szól"
Most értük szól!
Nehéz ilyenkor okos lenni, és hinni abban, hogy ez így...
A nagy megpróbáltatások lennének az igazi mérföldkövek az életben. Hitünk próbakövei is egyben!
Abban tényleg igazad van, hogy könnyű nekünk innen csak úgy, együtt érezni, halk zongoraszó mellől!
Ja és a kis csaj ujjai már tényleg jól ráállnak a billentyűkre! Én a lányomat évekig próbáltam, s mikor már elég jól skálázott, akkor a tanárnője szülésire ment. Három hónap elteltével vontatóval sem tudtam újra elvinni a lányomat hozzá! Ma 17 évesen azt veti a szememre, hogy miért nem vertem el rajta a port és vittem volna erőszakkal is tovább. Imádja a zongorát és csak nyalja a száját, meg az ecsetjei szárát, mert közben festőművésznek készül. Ha majd ezt is abba akarja hagyni, akkor meg kellene verjem a fenekét, vagy nyugodjak meg sorsomban, hogy mindig én viszem el a balhét? :-D

márta said...

Akkor a gyermeki hála ideje nálatok nem most van. :)

Nyárády Károly said...

A rendőr fiával megáll a rinocérosz ketrece előtt, ahol a gyerek kérdi:
-Apu, milyen állat ez?- mire a rendőr hamar elvonszolja fiát a rácsok elől.
-Gyere innen fiam, mert ilyen állat nincs is!
Nos, csak azért kérdem, hogy ilyen izé, hogyishívják, gyermeki hála létezik, vagy engem is el kell erőszakkal rángatni a rácsok elől?
(Csak úgy kérdeztem. Hülyeségből!)

márta said...

Létezik ám. Csak nem 17 évesen, ha jól emlékszem.

H. Mária said...

Nagyon szép és megindító volt az idézet. Igen nehéz itthonról átélni ezt a tragédiát. Segítenénk, de hogyan? Reméljük, hogy az a kis segítségünk is sokat számít a bajbajutottaknak. Kellenek a nyugodt napok ebben a világban. Mi nekünk is vannak nyugodt csendes napok. Olyan jó, mikor az összes gyerek itt ül mellettünk és beszélgetünk, játszunk. :D

Rena said...

Nagyon szeretem ezt az idézetet, annak idején azt hiszem azért tetszett az Akiért a harang szól, mert ez a néhány sor volt a regény elején.